Miért vannak ilyen rossz/helytelen érzéseim pszichológiai értelemben?
Tisztelt Dr. Nő/Úr! Az egész történet ott kezdődött, hogy van egy hugom (14L). Tehetsége van az íráshoz és a rajzoláshoz. Eleinte nagyon rossz érzés volt, hogy a szüleim őt igen engem viszont nem néztek semmibe.: (Nem őrá voltam irigy hanem magamat utáltam, hogy én (21L) miért nem találok valamit, amihez van elég kitartásom és még esetleg tehetségem is van hozzá. Engem nem köt le az írás és a rajz pedig tudom ha akarnám én is képes lennék rá. Mindig mindent elkezdtem és aztán félbe is hagytam (ráuntam). Mindig az az érzés van bennem, hogy valami olyat akarok csinálni, amit a körülöttem lévők nem. Így talán végre rám is odafigyelnének., De akármibe bele akarok kezdeni egyszerűen a hugom ott legyeskedik körülöttem, mintha mindent le akarna nyúlni előlem, hogy ő is csinálni akarja ő is ki akarja próbálni stb., de még az öltözködésben is. Megbolondulok már ettől komolyan. Mindig attól félek, hogy neki jobban fog menni neki lesz elég kitartása stb. és én megint nem fogok tudni semmit. Olyan, mintha lemaradnék mögötte holott én vagyok az idősebb én szeretnék példát mutatni. Úgy érzem mindent el vesznek tőlem, ami én vagyok. Ha edzeni akarok ő is akarja ha gitározni akarok tanulni ő is azt akarja! A rengeteg agyalás és gondolkodás után végre megismerem magam, hogy miben lelem örömömet milyen stílus illik hozzám, mit szeretek csinálni, milyen vagyok én. És ő egy szempillantás alatt megsemmisít mindent. Már semmiben sem lehetek egyedi, ha mellettem van? Képtelen vagyok elviselni ezt a túlzott hasonlóságot kettőnk között pedig nem is vagyunk ikrek., Hogyan tudnám ezeken túltenni magam? Miért érzem úgy, hogy engem nem vesznek észre a szüleim? Miért vannak ilyen érzéseim a hugommal kapcsolatban? Képtelen vagyok hosszabb ideig kitartani valami mellett., Amilyen hirtelen jön olyan iramban el is tűnik a lelkesedésem a dolgok iránt. Miért nem tudom csak figyelmen kívül hagyni ezt az egészet? Miért akarok teljesen más lenni, mint mások? Én miért nem tudom megmutatni mire vagyok képes?
Dr. Veress Dóra válasza féltékenység témában
Kedves Kérdező! Az ember természetes igénye az egyediségre törekvés. A serdülő és a fiatal felnőtt kor erről szól, mindenki megpróbálja megtalálni saját magát, azt, amiben igazán jó, amit szeretne csinálni élete háralévő részében (munka), és kialakítani egy jövőképet, amit élni szeretne. Ez a folyamat valakinél evidens, valakinél több próbálkozással jár. Ön is most ezen megy keresztül, keresi azt, ki is valójában. Ezen az úton az ember nagyon sok mindent kipróbál, és a dolgok jó részéről kiderül, hogy tévedés. Ezeket abba kell hagyni és keresgélni tovább. Most az a szerencsétlen helyzet áll fenn, hogy, amikor ez a sok munka beérik, és kezd kirajzolódni a kép, akkor lép be az életébe a testvére. Ön próbálna megszabadulni tőle, mert azt gondolja, hogy mindenki őt szereti, és sokkal tehetségesebbnek tartja, de arra még nem gondolt, hogy a testvére azért másolja Önt mindenben, mert ő Önben látja a példaképet? Azok a képességek, amikkel ő rendelkezik, számára egyáltalán nem különlegesek, de van egy nagyobb testvére, akire felnéz és akihez ragaszkodik. Látja Önről, hogy milyen jól öltözik, milyen jó izléssel választ hobbit, mennyi mindent kipróbált már, és ez imponál neki. Szeretne magára hasonlítani, mert ő így fejezi ki a szeretetét és a nagyrabecsülését. Szerintem kössön vele békét, és segítsen neki abban, hogy ő is megtalálja a saját útját, ami nem feltétlenül olyan, mint az Öné. Ha esetleg mégis hasonló, akkor sem biztos, hogy mindenben legyőzi majd Önt!
A válasz 5 évnél régebben keletkezett, így egyes tanácsok napjainkra túlhaladottá válhattak.
