Költözzem-e haza, vagy maradjak a párommal?

Tisztelt Doktornő/Úr!

Szeretném az Ön tanácsát kérni az alábbiakkal kapcsolatban.

4 éve súlyos depresszióval, személyiségzavarral, szorongással leszázalékoltak.

Nagyon rossz életem volt, sok mindent kellett  átélnem. 35 évet dolgoztam, ebből 12 évet az egészségügyben. A munkámat nagyon szerettem, de a betegségemet nem volt hajlandó elfogadni a főnököm, pedig a munkámat el tudtam látni.

Leszázalékolásom előtt a volt férjemrőll kiderült, hogy beleszeretett a lányomba (nem az édesapja), valamint az akkor 6 éves kislány unokámat molesztálta. Nem jelenthettem fel, mert már akkor megvolt a zárójelentése, amelyen súlyos demencia szerepelt. Elküldtem az otthonunkból és később el is váltunk. Nagyon megviselt ez a dolog.

Vásároltunk egy olyan házat, amelyre jelzáloghitelt kellett felvennünk, s mivel a volt férjem keresete kiesett, nagyon nehéz körülmények közé kerültünk. A házunk 3 szobás, az egyik szobát kénytelen voltam kiadni albérletbe. Két gyermekem van, a fiam 29, a lányom 36 éves. Sajnos a lányommal nagyon sok probléma volt, állandóan változtak a férfiak az életében és amikor 2-3 hónap múlva hazaköltözött, mindig adósságot csinált. Csak a kislány miatt fogadtam vissza. Utoljára 3 éve jött haza, szintén adóssággal. Nem volt pénzünk élelemre sem, ezért kölcsönt kellett felvennem, amit én fizetek.

Időközben megismerkedtem egy özvegy emberrel, akinek  három gyereke van, már felnőttek. Az ikrek (20 évesek - fiú-lány) még itthon laknak. Fél év után kérte, hogy költözzem hozzá és fizessem nyugodtan a felvett kölcsön részleteit. Így most a 73.000.-Ft-os nyugdíjamból nagyon kevés marad (kb. 25.000.-Ft). Ebből adok a páromnak és váltom ki a gyógyszereimet. Ezért nekem mindenben alkalmazkodnom kell hozzá. Nagyon rossz természete van, ha nem az van, amit ő elképzel, akkor nem szól hozzám, megsértődik. A betegségemet nem veszi komolyan, sokszor kigúnyol, kinevet. Én mindent megcsinálok, ellátom a két felnőtt gyerekét, velük jó  a kapcsolatom.

Már sokszor  kértem, hogy a hálószobában lévő számítógépet tegyük ki a nappaliba, mert én csak akkor tudok bejönni és lefeküdni, amikor már a fia megunta a gépezést. Nem hajlandó megtenni, mert ezt én szeretném. Most már úgy fekszem le, hogy a fiú 11 órakor még itt ül a szobában és gépezik.

Legszívesebben elhagynám, nem érzem magam jól vele, már nem szeretem. Viszont ha hazaköltöznék, akkor az is nagyon rossz lenne, mert a lányommal és az unokámmal lennék egy szobában, akik nagyon hangosak és későn fekszenek le. Az albérlőt nem küldhetem el, mert akkor nem tudnánk fizetni a hitelt., Amitől még nagyon félek, hogy nem tudom elviselni, hogy a fiam minden hétvégén ájultra issza magát. Ezt a lányomtól tudom, sajnos már annyira iszik, hogy mindenhol elesik a lakásban. Próbáltam vele beszélni, de nem hajlandó erre.

Annyira kilátástalannak érzem az életem. Itt vagyok  53 évesen, és hiába van otthonom, nincs helyem. A páromat már többször elhagytam, utánam jött, hogy szeret és én visszajöttem. Most már eljutottam arra a pontra, hogy néha gyűlölöm őt, és közben azt mutatom, hogy szeretem. A szexuális életünk számomra nagyon rossz, már azt sem szeretem, ha megsimogat, kiráz tőle a hideg. Nem tudom sokáig játszani ezt a szerepet, az állapotom pedig csak romlik a határozatlanságom miatt.

Tudom, hogy hosszúra sikerült a levelem, elnézést kérek érte.

Várom szíves válaszát, hogy Ön mit tanácsol.

Ui.: a kezelőorvosomnak elmondtam ezeket a dolgokat, de nem tudott semmit sem javasolni. Persze tudom, hogy nekem kell döntenem ebben, de talán könnyebb lesz, ha Ön, mint szakértő, tanácsot tudna nekem adni, hogy mi lenne a jobb.

Válaszát előre is köszönöm.

Tisztelettel:

Kismary

Dr. Szamosi Szilvia válasza pszichológia témában

Kedves Levélíró! Valóban nagyon nehéz helyzetben van, és a leírtak alapján úgy tűnik, hogy bármelyik alternatívát választja is, nehézségekkel kell számolnia. Ha a párjával marad, ha a gyerekeihez költözik vissza, nagymértékben változtatnia kell a kapcsolatukon. Fontos, hogy ne Ön legyen az, aki mindenben alkalmazkodik, aki mindig csak segít., Amiért igazán felelős, az a saját belső egyensúlya, ennek kell most az elsőnek lennie. Gyakorolja a nemet mondást! Ha a párjával marad, ki kell harcolnia azokat a dolgokat, amik alapnak tekinthetők a lelki egyensúlya szempontjából (pl. ne legyen a számítógép a szobában). Teljesen természetes, hogy a hideg is kirázza már tőle, hiszen rengeteg indulat, feszültség halmozódhatott fel vele kapcsolatban, amik nem jutottak kifejezésre. A párja szereti, és nem szeretné elveszíteni! Biztos vagyok benne, hogy, amikor fél attól, hogy tényleg elveszítheti Önt, akkor talán rávehető olyan dolgokra, amikre egyébként csak nehezebben. Hasonló a helyzet, ha a gyermekeivel költözik megint egy fedél alá. Biztosan lesznek konfliktusok velük, és ilyenkor is a sarkára kell állnia, és meghúzni azt a határt, amit már nem tud elfogadni. Vannak olyan dolgok, amikre nemet kell mondanunk!, Amikor a felnőtt lányom sokadszorra veri magát adósságba, és megint tőlem kér kölcsön, amivel az én megélhetésem lehetetlenedik el, akkor arra is nemet kell tudnom mondani. A fiával is biztosan nehéz lehet, hiszen a túlzott alkoholfogyasztók nagyon nehezen ismerik be, hogy probléma lenne. Az alkoholfogyasztás csak tünet, a valódi probléma általában nem maga az ivás. Segíteni akkor tud neki, ha ezt a problémát, az alkoholfogyasztás gyökerét meg tudják találni. Ha valóban nem szereti a párját, akkor ez a második alternatíva tűnik járhatóbbnak. Azt viszont valóban Önnek kell eldöntenie, hogy hova húz a szíve! Ilyenkor hasznos lehet, ha összeírja egy papírra mindegyik lehetőségnél a mellette és ellene szóló érveket, így könnyebben összehasonlíthatóbbá válnak. Minden jót kívánok!

Itt kérdezhet