Reménytelen-tanácstalan

Tisztelt szakértők köszönöm, hogy válaszaikkal segítenik megélni a jelenlegi problémám-betegségem. Az autóbalesetem után a felépülés lassú, de megy -fizikailag, de szellemileg és lelkileg nem.! Mentálisan nem tudom elfogadni ezt a helyzetet, amibe kerültem. Magányra vágyom, szeretek egyedül lenni nem tudok alkalmazkodni, ingerült vagyok, lemondtam mindenről. Nem tudok sokáig emberek közk lenni, csak az otthonom nyújt biztonságot, ki sem megyek. Bizalmatlan vagyok mindenkivel szemben. Fájdalom csillapíton élek, nyugtatot nem írnak fel mert volt ilyen irányú próbálkozásom, hogy többet vettem igénybe, mint lehetet volna. Naponta többször rámtör a sírás, csak úgy-gondolataim kavarognak. Nem tudom kihez kellene fordulnom? Lakásból ki nem igazán megyek ugyhogy, így nehéz, de nekem így ez a helyzet megnyugtató. A váróban ha kontrolra kell mennyek háát nagyon nehéz az emberek tekintetét elviselnem. Nem tudom mit tegyek? Rokonok azt mondják elég az önsajnálatból, de én már ezen is túl vagyok. Szerintem. Mi a megoldás? Ha van? Szerinetem nincs!

Dr. Plósz János válasza pszichológia témában

Kedves Levélíró! Egy nagyobb trauma, mint ahogy az autóbaleset is, mély nyomokat hagynak nem csak a testünkön, hanem a lelkünkön is, sőt, a lelkünkben sokkal tovább is őrizhetjük a kellemetlen emlékeket.  Érthető, és az adott körülmények között természetes is az, ahogyan érez. Balesetet, vagy más nagyobb krízist követően gyakori az eseményeket követő tartós rossz közérzet, megnövekedett belső feszültség, vagy, depresszió, mely az emberi lélek normális válasza a történtekre. , Mint ahogy fikailag fel tudott épülni, most úgy kell figyelmet fordítania a lelki felépülésre. Fontos feldolgozni mindazokat a történéseket, magát a balesetet, és mindazt, amit ez utána jelentett? életmódban beállt változások, környezet reakciói, a baleset hatására saját magunkban végbemenő változok tudatos és akár nem is tudatos szinten, stb. Ezek feldolgozása nélkülözhetetlen a belső egyensúlyunk visszaállítása érdekében, megoldódnak az Ön által leírt tünetek is. Ebben segíteni tud egy pszichológus, vagy más, lelki segítséggel foglalkozó szakember. Minden jót kívánok!

Figyelem! A válasz nem helyettesíti az orvosi vizsgálatot, diagnózist és terápiát.
A válasz 5 évnél régebben keletkezett, így egyes tanácsok napjainkra túlhaladottá válhattak.
Megválaszolva: 2010. március 31.

Kérdések és válaszok: Pszichés betegségek

Kislány-apa kapcsolat-pszhiológia
Kislányom 3 éves. Az édesapjával nagyon szeretik egymást, mégis furcsa megnyilvánulásai vannak az apjával szemben (együtt élünk, kiegyensúlyozott családi...
Gyermekpszichológia
üdvözlöm.a fiamnak aki most8 éves, olyan problémája van, hogy rendszeressen minden nap bekakil.régebbi probléma még, hogy mióta tud járni, azt lábújhegyen...
Gyermekkor
Tisztelt Doktornő! Van egy hároméves kisfiam és idén ősszel kezdi az óvodát. A problémám még nem szobatiszta, félig végzi a bilibe a dolgát. A nagy dolog nem...
Gyermekpszihiátria
Tisztelt Dr.nő! Kislányom 5 és fél éves. Az a problémám, nem tudom eldönteni, vigyem-e pszihológushoz, avagy sem. Minden reggel sírva megy be az oviba,...
Félelem
Kedves Doktor Úr/Doktor Nő! Abban a reményben fordulok Önhöz, hogy segít megoldást találni a problémámra, amely már egy hónapja majdhogynem napi szinten...
Mi a megoldás?
Tisztelt Doktor úr/Doktor nő! Rengeteg problémám van, és nem tudom, hol kezdjem. Kezdhetném talán azzal, hogy volt egy másfél éves kapcsolatom, amibe a szó...