Gyermekpszichológus

Tisztelt Doktornő! Kisbabám most 4 és fél hónapos. Kiegyensúlyozott, kedves, nyugodt baba. az éjszakákat már 2-3 hete átalussza. Sajnos valószínüleg meg kell műteni szivemet. Lehet, hogy nyáron, de az is lehet, hogy szeptemberben. (Akkor 7 - 9 hónapos körüli lesz.) Addig édesanyám költözik hozzánk, mivel férjemnek dolgoznia kell, nem tud vele itthon maradni. Édesanyám nagyon szereti a kicsit. Szerintem azért lenne jobb a közelebbi időpont, mert a kicsi még nem mozog annyit. (Anyukám már 60 éves.) Emellett talán könnyebben elfelejti az egészet. Egy hónapról van szó, természetesen közben hozzák látogatni. Sajnos a szoptatást is abba kell hagynom. Ön szerint, hogyan kerülhető el, hogy komolyabb, maradandó lelki sérülést szenvedjen a kicsi? Válaszát köszönöm!

Dr. Bodnár Edina válasza pszichológia témában

Kedves Judit! Egy kisbabának mindig nehézséget jelent, ha az édesanyjától hosszabb ideig elszakad, különösen az élete első évében. Így biztosan lesznek majd nehézségek, de ha a műtét előtti, és az azt követő időszakban a figyelem teljes, és az anya-gyerek kapcsolat felhőtlen, akkor ennek a kapcsolatnak ez ereje átsegíti majd a babát ezen a hónapon. Nehézségekre számítani kell majd, elképzelhető, hogy a kicsi elutasító lesz, amikor újra meglátja az anyukáját, vagy heves sírásban tör ki. Ez természetes reakció, idővel oldódni fog. A kicsiknél 7-8 hónap környékén jelentkezik az idegenektől való félelem, mindentől félnek, ami nem az anyuka, vagy az általuk már jól ismert közeli családtagok. Ekkor érdemes mellette lenni anyaként. Ez a műtét első időpontja mellett szól. Ugyanakkor ha a második időpontot választja, annak pedig meg van az az előnye, hogy tovább tudja szoptatni a kicsit, ami sokban segíti az egészséges fejlődést. Ezeket a szempontokat is érdemes mérlegelni. A nagymamának már a műtétet megelőző időben sokat kell a kicsivel töltenie, hogy a pótmama szerepet zökkenőmentesen át tudja venni. Illetve az egy hónap alatt érdemes minél több együtt töltött időt biztosítani az anyukával. Ez alatt a hónap alatt az apuka szerepe is kiemelkedő., Ami viszont fontos, Önnek ebben az egy hónapban a fő feladata, hogy a saját gyógyulására koncentráljon, ez a legfontosabb. A kicsinek is úgy tud a legtöbbet segíteni, ha pihen, visszanyeri energiáját, és nem a baba miatt nyugtalankodik! Minden jót kívánok!

Figyelem! A válasz nem helyettesíti az orvosi vizsgálatot, diagnózist és terápiát.
A válasz 5 évnél régebben keletkezett, így egyes tanácsok napjainkra túlhaladottá válhattak.
Megválaszolva: 2011. augusztus 14.

Kérdések és válaszok: Pszichés betegségek

Kislány-apa kapcsolat-pszhiológia
Kislányom 3 éves. Az édesapjával nagyon szeretik egymást, mégis furcsa megnyilvánulásai vannak az apjával szemben (együtt élünk, kiegyensúlyozott családi...
Gyermekpszichológia
üdvözlöm.a fiamnak aki most8 éves, olyan problémája van, hogy rendszeressen minden nap bekakil.régebbi probléma még, hogy mióta tud járni, azt lábújhegyen...
Gyermekkor
Tisztelt Doktornő! Van egy hároméves kisfiam és idén ősszel kezdi az óvodát. A problémám még nem szobatiszta, félig végzi a bilibe a dolgát. A nagy dolog nem...
Gyermekpszihiátria
Tisztelt Dr.nő! Kislányom 5 és fél éves. Az a problémám, nem tudom eldönteni, vigyem-e pszihológushoz, avagy sem. Minden reggel sírva megy be az oviba,...
Félelem
Kedves Doktor Úr/Doktor Nő! Abban a reményben fordulok Önhöz, hogy segít megoldást találni a problémámra, amely már egy hónapja majdhogynem napi szinten...
Mi a megoldás?
Tisztelt Doktor úr/Doktor nő! Rengeteg problémám van, és nem tudom, hol kezdjem. Kezdhetném talán azzal, hogy volt egy másfél éves kapcsolatom, amibe a szó...