Gyermekpszichológia

Tisztelt Szakértő! A problémám a következő: jelenlegi párommal 1 éve élünk együtt, 3éve tart a kapcsolat. Közös gyermekünk nincs, a páromnak van egy 10 éves lánya, aki az anyjával él, de nálunk tölti a szüneteket. Egy ideje azt vettük észre, hogy a kislánynak míg itt van semmi baja, jól érzi magát, de mikor menni kell haza mindig van vele valami. Legutóbb a hazautazása napján elkezdett fájni a füle, hányingere volt, nem akart enni, amit evett azt is kihányta és teljesen elhagyta magát. Azelőtt a hazaindulás előtti napon elkezdett nagyon fájni a hasa és hasmenése volt 2 napon keresztül. Előtte semmi. Aztán mindig attól fél, hogy majd mit szól az anyja, mi lesz ha legközelebb nem engedi el, hogy beteg, mert szokta mondani neki, hogy legközelebb nem jöhet, mert az apja mindig betegen viszi vissza. Ez csak véletlen, hogy mindig akkorra betegszik meg mikor már haza kellene menni vagy pszichés probléma lehet a dolog hátterében? Éjszakánként nem ébred fel, de elég sokat fészkelődik (teljesen átfordul, ott lesz a feje ahol a lába stb) rugdosódik, verekszik és beszélget is.Nem szokta mondani, h rossz otthon, de ismerve a körülményeket, nem lehet neki túl jó (börtönben a nevelőapuka, rendőrség, házkutatás stb) A legutolsó hasmenéses, hasfájásos esetnél elvitte az anyja orvoshoz.Állítása szerint valami fertőzést kapott el, de a kislány pár nap múlva mondta a telefonba, hogy azt mondta a doki, hogy idegi alapon fájt a hasa. Később anyuka azt mondta nem igaz, fertőzés volt, úgyhogy az állatok után mindig mosson kezet stb. Aztán a kislány is azt mondta nem idegi alapon volt, majd miután mondtuk, hogy, de hisz te mondtad, akkor azt mondta, ja tényleg. Lehet-e a viselkedése mögött komolyabb lelki probléma vagy nem kell aggódni? Köszönettel: Trudi

Ujpál Zsófia válasza pszichológia témában

A leírtak alapján a kislány tünetei nagy valószínűséggel idegi alapon jelentkeznek. Több dolog is lehet a háttérben. Az egyik, ami az elvált szülők gyermekeinél gyakori, hogy jobban érzik magukat a hétvégi apukánál (vagy hétvégi anyukánál, bár ez ritkább), hiszen az anyu neveli otthon, tanul vele, sokszor már nem marad energiája arra, hogy játszon is vele, vagy kikapcsolódjanak. A hétvége apunál meg fenékig tejfel, az hétvégi apukák sokkal kevésbé vesznek részt a nevelésben, így a gyermekben könnyen kialakul a kép, apunál tök jó, apu engedékeny, anyu a szigorú. Ezt a nagy kontrasztot segítheti a hétvégi apuka azzal, ha következetes, kiveszi a részét a nevelésben, és nem esik át a ló másik oldalára ez engedékenységet illetően. Ez csak az egyik lehetséges, gyakran előforduló ok. Abból, amit írt, azt feltételezhetjük, hogy a kislánynak otthon nem csak ezért nem olyan jó, de a nevelőapuka fokozott lelki terhet ró arra a családra. Ezzel csak fokozódik a kontraszt az apuval levés és az anyuval levés között. A problémát itt abban látom, hogy, mintha az anyuka sem akarna tudomást venni arról, hogy a kislánynak esetleg lelki gondjai lehetnek. Ha a tünetek nem múlnak el maguktól, akkor a kislányt mindenképpen tanácsos gyermekpszichológushoz vinni, illetve az anyuka gondolkodásába valahogyan beépíteni, hogy a kislányának igenis nehézségei vannak az otthoni családi élet feldolgozásával. Minden jót kívánok!

Itt kérdezhet