Szorongás és pánikbetegség

Üdv. Ha félre érthető voltam, akkor elnézést.. A hajjaj nálam azt jelentette, hogy bizony félek az egész rám váró dolgoktól, de nem igen lesz más választásom.. Bele kell fogjak a gyógyszeres kezelésbe. Többen javasoltátok, és én pont azért kérdeztem, mert szeretnék rátok hallgatni. És szomorú.. de igen, inkább ne szülessen gyermekem, mint szegényke beteg legyen... Igen, először nekem kell helyre jönni de nagyon! Aztán ki tudja, pár év múlva talán végleg fogok tudni gyógyszer nélkül is élni, amit követhet majd a gyermek vállalás. Anyamaci! szeretnék többet megtudni a javulásodról... írnál nekem, ha szépen kérlek? - [email protected]

Kedves Emese. Ment levél is. Csak azt szeretném megtudni, mit jelent a hozzászólásodban a " Hajjaj, értem én" Csak nem hiszed rólunk, hogy gyógyszereladók vagyunk, vagy olyan orvosok, akik itt keresnek beteget? Vagy a gyerekre? Ha az utóbbira, akkor legalább egy évet várnod kell, és ha ugy alakul, akkor lehet gyereked. Ha nem teszed meg, akkor tönkremegy a maradék egészséged is, és gyereked sem lehet. Soha Esetleg egy nyomorék, vagy nyiltgerincű stb. Most válassz. Nincs más kiút. De szerintem már az is a csoda kezdete, hogy eljutottál ide.

Sziasztok! Köszönöm szépen a hozzászólást, a biztatást. Tehát azt javasoljátok, ne féljek úgy a gyógyszerektől. Hajajj.. értem én..

Szia Mesi! Én is Stimulotont és Xanaxot szedek. Semmi mellékhatás, csak eleinte aluszékony voltam. És agorofóbiám volt, ráadásul nem is tudtam, hogy nekem olyan is kialakult.A dokinál derült ki.Sőt, a gyógyszerektől a hasmenés is rendbe jött.Pszichoszomatikus betegség, mint a pánik vele járója.Fogadd meg Tilajukkaja tanácsát, ha valóban gyógyulni akarsz! Én nem bántam meg, sőt!

Anyamaci! Köszönöm amiket leírtál. Te voltál az egyetlen, aki el is olvasta az írásomat, és meg is tette, amit javasoltam. Majd én befelyezem, amit nem írtál le: előzőleg évekig folyamatos hasmenésed volt. Nem hogy buszra szállni nem mertél, de boltba menni sem. Mostanra ( kevesebb mint 2 hónapnyi kezelés után) ez mind megszünt. Az Anyamaci levelei határozottak lettek, teli élettel. Milyen jó is az, amikor valaki nyugodtan ehet estére akár zsíroskenyeret, ha azt kíván, meg remekül alszik, meg jár vásárolni busszal a Tescoba. Emese: neked azt tudom tanácsolni, haladéktalanul fogadd meg az orvosod tanácsát, és kezdd el szedni azt a gyógyszert, amit ajánlott. Nincs más kiút. Ezt vedd szó szerint. Ha a férjed tolerálja, ha nem. Inkább éljél még jó pár évig egészségesen, saját gyermek nélkül, mint saját, de nem tudható milyen betegségekkel születővel. Aki mindenkinek óriási gondot és szomorűságot jelentene. Írjál nekem. [email protected]

Sziasztok! Emese vagyok Debrecenből, 32 éves. 17 éve küszködöm agorafóbiával. Voltak kisebb szakaszok amikor egész jól voltam, igaz - gyógyszerek segítségével. Most azonban újra beszorított a lakásba, nem tudok dolgozni, de még a közeli boltba lemenni se.. Vissza kellett költözzek a szüleimhez. (3hónapja már. ) A párommal szerencsém van, mert jól tolerál. De vajon meddig bírja ő is, én is? Ő sokat dolgozik, keveset tud velem lenni. A szüleim között, sok a feszültség, mégis inkább köztük vagyok, mint egyedül. El kell áruljam, hogy április 7.-én abba hagytam a gyógyszereimet, (citapram, frontin) mert lassan babát akartunk már. Nem voltam a legjobban, meg kellett volna várni azt az időszakot, amikor minden rendben és majd csak akkor meghozni ezt a döntést. Azonban már 2 éve halogattuk a baba projektet.. A párom ráadásul 46éves, és emiatt se nagyon akartunk várni. Két-három hétig még voltam is valahogy. Aztán sorra kezdődtek a pánik rosszullétek, először csak vezetés közben a dugókban, majd a boltokban, és így tovább. Otthagytam a munkám. Közben, bár abban a hónapban, egyetlen egyszer voltunk együtt a kedvesemmel, mégis, terhes lettem. Nem tudtam ám boldog lenni. Olyan furcsán éreztem magam. Kineziológushoz fordultam. Az első 3 alkalom után sokat javultam. Újra letudtam menni az utcákra, sétálni, eltudtam menni a kórházba. Majd az egyik alkalomkor a nőgyógyász közölte velem, hogy baj van, a magzat elhalt, műtéttel el kell távolítani. Végig azalatt a pár hét alatt, sejtettem, hogy valami lesz, valami nincs jól.. Huu, nagyon rosszul lettem. Aztán túl estem a műtéten. Saját magamat is megleptem, hogy magamhoz képest, milyen jól viseltem és a pánikroham sem jelentkezett. Otthon két nap múlva szorongani kezdtem. Majd amikor megpróbáltam lemenni kicsit sétálni, jött a pánik. A kineziológus házhoz jött, mert nem voltam képes elmenni. Aztán két alkalom után megint jobb volt. Majd jött egy kellemetlen családi vita.. és ezután nagyon rossz állapotba kerültem. BOCSÁNAT, KICSIT HOSSZÚRA SIKERÜLT A BESZÁMOLÓM.... Jelenleg, még mindig nem kezdtem újra szedni a gyógyszereket, az orvosom pedig nagyon ajánlja, de most meg már ettől is félek. Stimulotont írt fel, aminek elolvastam a tájékoztatóját.. RÉMES! Nincs bátorságom hozzá.. Szerintetek kihez, mihez fordulhatnék segítségért? Gyógyszerek nélkül van-e esély gyógyulásra? Ha nincs, akkor melyik az a gyógyszer, ami hatásos, de nincs ennyi borzasztó mellékhatása? Nem értem miért nem javulok? Tudom, hogy nálam mitől alakult ki ez az állapot, fel is dolgoztam. Kelepcében érzem magam, megrekedve.

Sziasztok! Már nagyon régen ezen a fórumon érdeklődtem, más betegek hogyan oldják meg a pánikos gondjaikat. Olvassátok vissza írásaim. Nos, itt beszélgettem Tilajukkajával s mintha varázsereje lenne, szavai nem engedtek nyugodni.Addig e- maileztünk, míg felébredtem és orvoshoz mentem. Bár rossz tapasztalataim voltak, gyógyulni akartam. Megszabadulni a kötöttségtől, amit a pánik von az életem köré. Most szedem a gyógyszereket és nem haltam bele. Buszon ültem, noha két hónapja ez lehetetlennek számított.Tanulni akarok, beülni az emberek közé. És már nem félek.Változnak napjaim, kitágul a határ és büszke vagyok Tilajukkajára és magamra!Nem okot kell keresni, miért a betegség, nem öngyógyítani vagy sajnálni magunkat. Csupán elmenni szakemberhez. Egy próbát mindenkinek érjen meg!Kezelhető, gyógyítható betegség! Ez az én történetem, heppy enddel!Ezt kívánom nektek is, tétova betegek.

Minden szorongásos és pánikbetegnek üzenem, hogy ne adjátok fel . Engem 2001 a hugomat 2000 pánikbetegséggel kezeltek,ebből a betegségből mindenki többek közt orvosok azt mondják nem lehet kigyógyulni csak együtt lehet vele élni. Hát nem tudom nekünk sikerült. Én akkor voltam igazán rosszul amikor otthon voltam, 1,5 dolgozom egy nagy cégcsoportnál (könyvelő vagyok) és nekem a tüneteim megszüntek. A tesóm szakított a barátjával 7 év után és Ő is jobban lett. Meg kell szüntetni az a környezetet amiben szorongsz vagy pánikolsz. (Én sem tudtam sehová elmenni,féltem mindenhol, nem mertem a nagymamámhoz kimenni autóval pedig csak 5 km-re lekik).Most már elmegyek bárhová a múlt héten Bp-en voltam a kisfiammal és a hugommal. Szóval mindenki szakadjon ki abból a környezetből ami okozza a bajt. Nekünk sikerült........

Ja és se műtét se megerőltetés se betegség se pia.Szerintem egészségesen él,bulizni is évente 1-szer.És tudatosan főzök,egészségesen.Ennyi.

Tominak 2 éve volt egy elhúzódó visszérgyulladása,akkor is felvetődött a trombózis veszély.Magyarázatot nem kaptunk,örökletes hajlam.Ma jöttek össze a labor eredmények:van egy ritka gén-mutáció,ami véralvadási zavart okoz.Előzmény nélkül súlyos trombózishoz vezet.Genetikai vizsgálatot akkor tudnak végezni,ha már jó lesz a laborja.Sajnos 10-e óta kapja hasba a vérhigítót és nem reagál a szervezete.Ez is alátámasztja a genetikai betegséget.De már nincs életveszélyben!Sajnos nőknél a fogamzásgátlók szedése rizikófaktor,(3 lányom van,ebből 2 iker)őket is megvizsgálják erre a gén-mutációra.Gondolhatod,soha nem hallott betegség,ami Tomit örök életére megbélyegzi!1 évig szednie kell a gyógyszert,félni nehogy megvágja magát(szakácsnak tanul),kisebb ütődés mintha vonat menne keresztül rajta....Holnap e-mailben még írok.Ez nemehhez a fórumhoz kapcsolódik és fáradt vagyok.Egyébként jól esett az érdeklődésed.