Szobatisztaság

Kislányom októberben volt két éves. Másfél éves korában megszületett az öccse. Sajnos - azzal ellentétben, amit a kislányom pici korában elhatároztam - édesanyám, anyósom és férjem hatására éppen akkoriban kezdtük el a bigyóztatást - természetesen sikertelenül, hiszen akkoriban biztosan nem érett meg rá még. Nyáron a melegben sokat volt pelus nélkül, de ha kellett neki, 50%-ban szólt, hogy kéri a pelust, 50%-ban bepisilt. Sem a bigyóban, sem a WC-szűkítőn, sem guggoltatva nem volt hajlandó pisilni. Augusztusban képes volt inkább órákig tartani, amíg nem kapott pelust, de persze én ezzel nem kínoztam, föladtam rá. Eleinte sajnos a férjem kiabált, ha bepisilt, de mára megértette, hogy ezt nem kellett volna, anyukám 20 percekig pspsps hangjelzéssel, könnyvel a kezében ültette. Én mindezt hagytam, gondolván, hátha szépen megérik rá, és egyszer csak majd kéri a bigyót. Aztán szeptemberben rádöbbentem, hogy ez így nem mehet tovább, újra fel kell tenni a pelust állandóra, ne csak akkor, amikor kéri, mert ezzel úgymond stresszben tartom, azt éreztetem, hogy elvárok tőle valamit. 2 éves korára érett meg rá, hogy féltékeny legyen, de csupán egészséges mértékben, viszont jó ideje babát játszik, és már értem: teljesen természetes számára, hogy az öccsét és őt is pelenkázni kell. Elég hamar elkezdett egyedül enni, abban egyáltalán nem fejlődött vissza, beszéde nagyon fejlett, mondatokban beszél. Nem kéri, hogy etessem, viszont lefekszik, és hihetetlen pontosan utánozza öccsét, rendszeresen "csórézik", és le kell törölnöm a száját olyankor. Kakilni elvonul, lapít, úgy érzem, már zavarja a széklet a pelusban - sajnos ez pici korában nem így volt, nekem kellett észrevenni, merthogy nem is látszott rajta, hogy épp tojik. Zavarja, többször szól is, viszont annyira nem akarja sokszor abbahagyni a játékot, nem akarja a procedúrát a tisztábatétellel, hogy inkább csak kínlódik, de nem szól, viszont én már látom rajta, és azonnal cselekszem. A kérdésem az, hogy ha már így közös erővel sikerült eltolni, akkor mi lenne a jövőben a legcélszerűbb, hogy kezeljük az ügyet? Őszintén szólva én attól félek, hogy ha nem kezdtük volna el kínozni, és nem született volna meg a kistesó, akkor már sikerült volna (nem azért, mert ciki a pelusos kétéves, nekem ez egyáltalán nem számít!), és NEM AKARJA a szobatisztaságot., Hogy lehet ezt a falat áttörni, ha ez tényleg arról szól nála, hogy nem akarja, nem pedig nem tudja? 3 évesen oviba kéne menni, de ha nem, akkor azt is tudomásul veszem, csak egészséges lelkülettel kerüljön ki ebből, ne sérüljön - csupán ez érdekel. Bánt, hogy másokra hallgattam, nem a saját belső ösztöneimre, de már nem tudom visszacsinálni, a picurnál megpróbálom helyrehozni. Köszönöm segítségüket!

Ujpál Zsófia válasza szobatiszta témában

Kedves Anyuka! Azt gondolom, Ön a legjobban, lelkiismerete szerint járt el, és nagyon jól rá tud hangolódni a kicsi lelkiállapotára. Szerencsére a kisgyermeki lélek, bár törékeny, de gyorsan regenerálódik megfelelő körülmények között, így nem történt semmi végletes probléma a bilire kényszerítéssel. Minden bizonnyal az még a kicsinek korai volt, de ezt ő jelezte is, Ön pedig nagyon jól le is vette ezeket a jeleket. Kistesó érkezésekor gyakori, hogy még az addig nagyon jól működő szobatisztaság esetén is hullámvölgy következik. A nagyobb tesó így fejezi ki a féltékenységét, úgy érzi, hogy az anyu jobban figyel a kisebbre, ezért elkezdi őt utánozni. Egy éve van még az óvodáig, addig biztos vagyok benne, hogy szépen ki fog alakulni a szobatisztaság. A kicsik ugyanis előbb-utóbb már maguktól érzik, hogy kényelmesebb, jobb érzés a bili, mint a pelus. Gördülékenyebben zajlik ez a folyamat, ha nem a szobatisztaság van a középpontban. Ne ez legyen a fő téma! A kicsi magától fogja jelezni, hogy őneki már ez nem jó. Csak figyelje a jeleket, segítse őt, de erről szóljanak a mindennapok. Arra fontos még figyelnie, hogy a kislánya továbbra is érezze, hogy anyu ugyanúgy szereti őt, a kistesó nem vette el tőle az anyukáját. Töltsön időt a lányával külön is, minden nap, legyen idő, amikor anyu csak az övé. Emellett vonja be őt a kicsi gondozásába, amennyire neki kedve van, ez sose legyen kényszer! Kiemelhet olyan dolgokat is, amiket ő már megtehet (mehet játszótérre, játszhat a babákkal, ehet fagyit, stb.), de a kicsi még nem, ezzel is hangsúlyozza azt, hogy miért is jobb nagyobbnak lenni. A nagyobbnak levés legyen a fejében valami jó dolog, így egyre kevésbé akar majd ő is ugyanolyan kicsi maradni, mint a kistestvére! Minden jót kívánok!

Itt kérdezhet