Oviba beszokás
Tisztelt gyerek pszichológus! Van egy 4, 5 éves kislányunk és egy 2, 5 éves kisfiúnk. A kislány óvodai beszokásával vannak problémáink. még 2 éve járt heti 2 egész napot bölcsibe, semmi gond nem volt vele. Aztán elkezdte az ovi kiscsoportot egész heti fél napos ottléttel (nem engedtek többet az óvoda részéről) és még akkor sem volt baj. Pár hónap után jött elő rajta, ,hogy reggelente sírt, mikor otthagytuk, aztán az óvónők állítása szerint 5 perccel a távozásunk után abbahagyta és egész nap nem volt gond vele. Nagyobb szünetek (pl. karácsony) után mindig nehezebben kezdte újra az ovit, többet sírt. Aztán szeptemberben egész napos lett az óvodában, ott is alszik. Az első pár hónap egész jól ment, nem volt vele gond, legalábbis nem sírt jobban, mint azelőtt. Azonban kb. egy hónapja nagyon hisztizik és sír nem csak reggel, hanem naponta többször is előjön rajta. Napról napra egyre rosszabb a helyzet, hisztizik, hogy nem akar aludni, alvás alatt is sokszor ki akar menni pisilni, attól is fél, hogy kakilnia kell. Alváskor sokszor be is pisil, bár őt még külön egyszer kiengedik az óvónők (a többieket nem, velük nincs is gond). Többször úgy felhúzza magát, olyannyira, hogy a végén hánynia kell. Ebédnél nem kéri a feltétet, mindenki más megeszi. Reggelente többször kiszalad még hozzám, hisztérikusan elbúcsúzni. Elviselhetetlen a viselkedése mostanra, mind a számunkra, mind az óvónők, mind az ovistársai számára. Ha egy kicsit próbálnak segíteni rajat (pl plussz egy pisilés alvás előtt), akkro az sem elég neki egy idő után még ki akar menni. Próbáltunk vele szép szóval, elmagyarázni, nem hallgat ránk. Most az óvónők ajánlották, hogy próbáljuk szigorúan venni őt, nem engedni a hóbortjainak, hisztijeinek, egyelőre ez sem használ. Mióta a karácsonyi szünetnek vége és újra jár, azóta rémálom az élete/életünk. Este is hisztizik, hajnali ötkor azzal kel, hogy hisztériázik az ovi miatt. Este megígéri, hogy nem lesz baj, belátja, hogy butaság sírnia stb., de reggelre, mintha kimosták volna a fejéből a megbeszélteket, minden kezdődik előlről. Próbáltuk büntetni: nem kapja meg a kedvenc alvóállatát, nem nézheti a kedvenc meséjét stb, hasztalan. Kifogytunk az ötletekbúől, elvesztettük a reményt, hogy a helyzet konszolidálódjon. Kérem, ha tud mondjon valami megoldási lehetőséget, ötletet nekünk. Segítségét előre is köszönöm!
Ujpál Zsófia válasza ovodai beszokatás témában
Kedves Anyuka! A kislánya nagyon nehezen éli meg azt a helyzetet, hogy el kell szakadni anyutól, és ezen a kistesó születése csak még inkább ronthatott. A szobatisztaságban való átmeneti nehézségek, visszaesések is arra utalnak kicsiknél, hogy valamilyen nagyon változáson, traumán mentek keresztül., Hogy pontosan mi áll a viselkedése mögött, azt csupán a leírásból nehéz volna megmondani. Mindenképpen egy nagyfokú belső lelki feszültség váltja ki a problémákat, és ez nem csupán hiszti. Ennek a lelki feszültségnek kellene a nyomára bukkanni. Ebben sokat tud segíteni a közös játék, bábozás, rajzolás. A kicsik ugyanis nagyon nehezen fogalmazzák meg azt, mi zavarja őket, ők maguk sem értik, csak annyit éreznek, hogy valami nem jó. Ezt a „valami nem jó” érzést viszont játék során nagyon ügyesen megjelenítik, ezzel segíthet ez Önnek is, hogy jobban megértse a kislánya lelkivilágát, és a kislánynak is segít egy nagy adag feszültségtől megszabadulni. A bábozás témája lehet például „egy nap az óvodában”, bármi, amit Ön kitalál, a lényeg, hogy a téma adott, a szereplőket segítsen a kislánynak kiválasztani, a történetet viszont a kislánya alakítsa! Ugyanez a helyzet a rajzolással, vagy más játékkal. Ehhez hasonló gyakori eset, amikor például egy kisgyermek kórházban tölt egy rövid időt, utána sokat játszik orvososdit, így dolgozza fel ösztönösen is az őt ért traumát. Töltsön a vele való játékkal sok időt, és figyeljen arra is, hogy legyenek olyan közös programok is, amikor a kistestvérétől külön, csak ővele foglalkozik, csak kettesben! Emellett azt javaslom, keressenek fel egy gyermekpszichológust, aki tud abban segíteni, hogy a kislánya lelki feszültségét közelebbről megérthessék, és közösen megoldást tudjanak rá kidolgozni. Minden jót kívánok!
A válasz 5 évnél régebben keletkezett, így egyes tanácsok napjainkra túlhaladottá válhattak.
