Derék fájdalom
Tisztelt Doktor Nő/Úr! Páromnál kb., december közepe fele, ébredéskor éles nyilalló fájdalom jelentkezett a gerinc felől jobb oldali irányba, derék magasságában, néhány napig nyomtalanul eltűnt, majd lehajolt és ismét előjött ez a fájdalom, aztán néhány napig tartós volt, annyira, hogy nem tudott lehajolni a fájdalom miatt (pl. nem tudta bekötni a cipőfűzőjét). Torna és nyújtó gyakorlatok után enyhült a fájdalom a, deréktájékon, de időnként mozgás közben nyilalló fájdalmat érzett, ami a jobb farpofán át a vádliig hatolt. Közben diclofenac tartalmú krémmel kentük. Mostanáig folyamatosan javul, de aggódunk, hogy mitől lehet vagy, hogy ismét visszatér. Azt szeretném tudni, hogy mi okozhatja? Válaszát előre is köszönöm! Tisztelettel
Dr. Csuth Ágnes válasza Derékfájás témában
Kedves Kérdező! A, derékfájás kivizsgálásánál alapvetően azt kell eldönteni, hogy specifikus folyamat kísérőtünete-e, ez esetben összefüggésbe hozható például gyulladással, daganattal, fertőzéssel, töréssel, metabolikus csontbetegséggel. A leggyakoribb típusa kopásos eredetű folyamatok kiváltotta, derékfájás. A porckorongok eltérései és a kopásos folyamatok alakítják ki a tüneteket. A fájdalom a lágyrészekből indul (szalagokból, inakból, csontokból). A fájdalomra jellegzetes, hogy pihenésre csökken. A reggeli merevség, mintegy 10-15 perc. Ez a típusú, derékfájás fordul elő az esetek döntő többségében. Gyulladás is okozhat, derékfájást, ez lehet bakteriális eredetű, mely általában a véráram közvetítésével juttatja a kórokozót a célszervbe, de steril gyulladás is okozhatja, ilyen például a sacroileitis. Pihenéskor a fájdalom fokozódik, kísérheti láz, fogyás, stb. A sacroileitisre jellemző a hajnaliban jelentkező, derékfájdalom. A daganatok okozta, derékfájdalom lehet primer vagy metastaticus, a fájdalom nehezen reagál a kezelésre, pihenésre romlik, akár a csigolyatest összeroppanását is okozhatja. A, derékfájást okozhatják nem mozgásszervi betegségek is, például emésztőszervi, nephrológiai, urológiai eredetű kórképek. Ilyen esetekben a kórtörténet pontos felvétele, a kísérőbetegségek gondos áttekintése, eszközös és laboratóriumi vizsgálatok elvégzése segít hozzá a diagnózishoz.
A válasz 5 évnél régebben keletkezett, így egyes tanácsok napjainkra túlhaladottá válhattak.