Kényszer gondolatok
Üdvözlöm! Olyan problémával fordulok önökhöz, (önhöz), ami már megkeseríti az életem, kényszergondolatokkal küzdök, (baleset, valakit megütök, lelökök, sexuális kényszergondolatok), és félek, hogy ezeket kimondom... Beszélni róla nem merek senkivel, (ha erre gondolok, még jobban szorongok) még a saját anyámmal sem, mert nem tudom, hogyan reagál rá, szégyellem ezeket, még leírni is.. mostanában egyre inkább rámtör, és leginkább az miatt szorongok, hogy kimondom annak, akivel éppen beszélek, mit szólna hozzá, bele se merek gondolni.. Félek, hogy elöbbutóbb, nem tudom irányitani a beszédemet tourette szindrómám lessz, és kimondok mindenféle ocsmány gondolatot néha látok olyan embereket, akik beszélnek össze vissza hangosan magukban, attól tartok én is olyan leszek... Lassan már emberek közé sem merek menni, nehogy kimondjak valamit, azzal nyugtatom magam, hogy eddig sem mondtam ki semmit, akkor mért pont most... De ott van a gondolat, hogy eddig nem, akkor lehet, hogy most.. Mindig körbe gondolok minden hülyeséget, mivan ha ez, az...Így dolgozni sem tudok elmenni, pedig szeretnék, de nemmerek, mert tudom, hogy ott is szoronganék.. Kérem segítsen mit tegyek? Köszönöm.! Egyébként jobban érzem magam, hogy ide leírtam...
Dr. Kalóczkai Andrea válasza pszichés probléma témában
Kedves Kérdező! Azt hiszem ennek a problémának a megbeszélése nem tartozik szorosan az édesanyjára, maga már felnőtt. Viszont mindenképpen pszichiátriai segitségre lenne szüksége. Ezeket a problémákat pszichoterápiával is befolyásolni lehet. Mindenképpen lépjen, mert a szorongást nehéz elviselni, és egyéb károkat is okozhat, ha hosszan fennáll. Édesanyjával való viszonya határozza meg, hogy miben kér segítséget tőle a probléma megoldásában. Nem gondolom, hogy durva pszichiátriai problémája lenne (bár ezt igy nem lehet egyértelműen mondani), de a szorongás kezelése mégis pszichiátriai kérdés.
A válasz 5 évnél régebben keletkezett, így egyes tanácsok napjainkra túlhaladottá válhattak.
