Pánikrohamok lennének?

Tisztelt Szakértők.

21 éves egyetemista fiatalember vagyok, és egy igen érdekes problémával szeretnék Önökhöz fordulni. Tavaly nyáron kezdődött a gondom, mikor  pályafutásom mélypontján éreztem magam, kidobott a barátnőm, nem sikerültek a vizsgáim, szóval összejött minden, egyik éjjel furcsa rángások törtek rám, amik szerintem idegi alapúak voltak, rohamnak erős túlzás lenne nevezni őket, valami hasonló, mikor az ember szemhéja ugrálni szokott. Nem értettem, hogy mi okozza a gondot, és nem is foglalkoztam vele. Másnap újra előjött, és erős hőhullámok kísérték, nem volt jó semmi, csak arra tudtam gondolni, hogy mikor lesz már vége, úgy éreztem, hogy nem érem meg a reggelt. A pulzusom nyugalmi állapotban 160 volt. Másnap elmentem egy kardiológushoz, ahol kivizsgáltak, és a Doki azt mondta, hogy a szívem teljesen egészséges, akár egy lovat is meg tudna hajtani. Ezután teljes vérkép, ami szerint szintén minden rendben volt. Ettől függetlenül újra és újra előjött a probléma, egyszer csak, mintha elvágták volna, elmúlt. Azóta helyre jöttek a dolgok, újra kapcsolatban vagyok, nagyon boldogan élünk egymással, de pár hete sajnos megint előjött a probléma. Szeretném tudni, hogy vajon ez a gond neurológiai eredetű-e? Sajnos nagyon zavaró tud lenni, nem tudok aludni, izzad a tenyerem, egyszer melegem van, egyszer fázom, és nagyon erős halálfélelmem van. A pulzusom magas, pedig fekszem, és szédülök, és észrevettem, hogy rágás közben nem hallok a bal fülemre, hasonló sistergést hallok, mint, amikor a fülünkben víz van. Sajnos hátráltat engem mind a tanulásban, mind a társasági életben. Mindenki kinevet, akinek elmondom a gondomat, szerintük olyan, hogy pánikbetegség nem létezik. Nem tudom megértetni senkivel, hogy igen is érzem ezeket a dolgokat, a szédülés az szédülés. Minden esetben este jött elő, és sajnos egyre gyakoribb, és a rossz része egyre intenzívebb. A legutóbbi alkalmakkor már mentőt akartam hívni, annyira megijedtem, hogy arra keltem fel, hogy nem kapok levegőt, de nem mertem, attól féltem, hogy kivizsgálnak az ügyeleten, és nem találnak semmi fizikális elváltozást, és emiat majd jól megdorgálnak, hogy fölöslegesen kellett kijönniük miattam. Kezdek attól félni, hogy soha nem lesz vége, legszívesebben azt szeretném, ha nem ébrednék fel holnap reggel, és végre vége lenne ennek a leírhatatlanul rossz érzésnek. Nagyon hálás lennék, ha segítenének, és ha valaki kimolyan venné a problémámat. Válaszukat előre is köszönöm

Dr. Csuth Ágnes válasza pánikbetegség témában

Kedves Kérdező! Sajnos még mai napig előfordul, hogy a pszichiátriai kórképek ilyen megítélést kapnak, pedig ugyanolyan betegségnek számítanak, mint mondjuk a magas vérnyomás, melyről a páciens nem tehet és kezelni kell. Persze ezek a vélemények is csak addig állnak, míg az illetőnek hasonló problémái nem lesznek. Sok megterhelő pszichés esemény után kialakulhat, depresszió, szorongásos kórképek, mint például a pánikbetegség. Ennek tünete lehet az erős szívdobogás, légzési nehezítettség, izzadás, szédülés, melegség érzése vagy éppen hidegrázás, végtagi bizsergések. Ezek a rohamok nagyon erős félelemmel, akár halálfélelemmel, megőrüléstől való félelemmel járhatnak. Néha olyan érzés is kialakul, mintha az illető kívülről látná önmagát, megváltozna az érzékelése a külvilág iránt. A halállal való túlzott foglalkozás viszont, depresszióra utal. Az előbbiekben felsorolt testi tünetek organikus hátterét először azonban ki kell zárni, csak utána állítható fel a pánikbetegség diagnózisa. Azt javaslom, először keresse fel háziorvosát, ha nincsenek testi eltérések, akkor pedig pszichiátriai szakrendelést.

Itt kérdezhet