Szorongás? Vagy komolyabb?
Tisztelt Doktor Úr! /Doktor Nő!
22 éves férfi vagyok és körülbelül fél éve állandóan szorongok. Sajnos friss diplomásként nem tudok munkát találni, a szüleimmel élek és állandóan haszontalannak érzem magam. Körülbelül négy hónapja pedig folyamatosan betegségeket képzelek be magamnak. Óktóberben kezdődött, amikor egy alkalommal, mintha egy apró pontszerű dudort éreztem volna a jobb herémen és kényelmetlenség érzetet a herém táján. Akkor bebeszéltem magamnak, hogy csakis hererák lehet és napokig aludni is alig bírtam. Aztán kiderült, hogy csak túlerőltettem magam a tornával és egy hét pihenés után minden panaszom elmúlt. Aztán viszont arra lettem figyelmes, hogy gyakrabban vizelek, mert egy orvosi weboldalon azt olvastam, hogy napi nyolc alkalomnál több vizelés nem normális. Akkor már felkészültem rá, hogy cukorbeteg vagyok és több heti szorongás és vizeletszámlálás után végül elmentem az orvoshoz, ahol kiderült, hogy a minden rendben, egyedül a bilirubin magas, ami mindig az volt (Gilbert-kórban szenvedek). Mindezek annyira a betegségekre irányították a figyelmemet, hogy novemberben izomrángás kezdődött nálam, ami azóta is tart. Semmilyen más tünetet nem tapasztalok és az izomrángás is akkor jelentkezik, ha betegségekre koncentrálok. Jelenleg meg vagyok róla győződve, hogy szklerózis multiplexem van és folyamatosan azt várom, hogy mikor jelentkeznek komolyabb tünetek is. Ugyanakkor minden jel arra mutat, hogy a szorongás hozta elő az izomrángást, mert akkor fokozódik, ha épp rossz napom van. Semmilyen más tünet nem jelentkezett nálam, az izmaim nem fogynak és nem gyengébbek, sőt próbálok minél többet mozogni a szorongás enyhítése miatt. Viszont hiába vagyok mindezzel tisztában, mindig felteszem magamnak a kérdést: És mi van, ha valóban szklerózis multiplex? Néha órákat töltök el azzal a gép előtt, hogy szklerózis multiplexes betegek személyes történeteit olvasom angol oldalakon és ilyenkor még néha bizsergést is érzek a lábamban, amit valószínűleg szintén én idézek elő, mert mikor napokig távol tartom magam ezektől az oldalaktól, teljesen megszűnik. Sőt, nem is nevezném bizsergésnek, elég ha egy pont a talpamban vagy a lábszáramon viszket, máris idegproblémára gondolok. Ha nappokig nem olvasok erről, valóban minden jobb, de aztán pl. a talpamban valamelyik izom ráng egymás után hármat és ismét visszaránt a szorongásba és megint azt kérdezem magamtól, hogy mi van ha mégis? Másban is jelentkezik a szorongás, például állandóan attól tartok, hogy a hozzám közeliek megbetegednek, vagy karamboloznak, vagy megverik őket ha kimennek vásárolni, vagy elrabolják őket. Nemrég a nővérem elugrott venni egy csomag tejet a közeli üzletbe és én a fejemben már lejátszottam, hogy emberkereskedők elrabolják és majdnem elsírtam magam, annyira beleéltem magam a szituációba. Kérem, mondja mit tegyek, a városomban nincs pszichiáter, kis településen lakom. Elkezdtem meditálni és izomfeszítő gyakorlatokat végezni, de eddig nincs hatása, igaz még nem tanultam meg kiűzni ezeket a gondolatokat a fejemből. Elnézést, hogy ilyen hosszú, tisztában vagyok vele, hogy, mennyire nevetséges 22 évesen ilyesmivel foglalkozni, főleg úgy, hogy vannak, akik 22 évesen sokkal komolyabb betegségeken mennek keresztül, de az agyam valahogy nem akar eltérni a témától. Mit tegyek?
WEBBeteg Szakértő válasza szorongás témában
Kedves Kérdező! Úgy gondolom érdemes lenne pszichiátriai szakrendelést felkeresnie lakhelyének közelében (az ellátási területnek megfelelően). A szorongás számos testi panaszt előidézhet, vannak olyan pszichiátriai betegségek, melyekre pontosan ez a jellemző. Azt javaslom, először keresse meg háziorvosát, mert először ki kellene zárni az organikus hátteret, mert testi panaszok formájában megjelenő szorongásos betegség diagnózisához erre a pszichiáternek szüksége van. Azért is érdemes a pszichiátriai vizsgálat, mert Önt is megnyugtathatják a negatív leletek és ha tudja, hogy mi az, ami panaszait okozza. Ugyanakkor szükség lenne a megfelelő gyógyszeres-és pszichoterápiát is elindítani. Nyugodjon meg: nem "nevetséges" 22 évesen ilyen panaszokkal foglalkozni, a pszichiátriai betegségek is ugyanolyan kellemetlenek tudnak lenni, mint más jellegű betegségek és ugyanúgy kezelésre szorulnak.
A válasz 5 évnél régebben keletkezett, így egyes tanácsok napjainkra túlhaladottá válhattak.