Mit tegyek?

Tisztelt Doktor Nő/Úr!

Nemrég váltam el a férjemtől. Két közös gyermekünk van-8 és 10 évesek-. Nagyon nehezen viselték a kialakult helyzetet, mivel az ítélethozatalig -saját döntése alapján-az apánál voltak, A válás után nálam helyezték el a gyerekeket, akik kezdenek megnyugodni, ugyanis a szakértői vélemény megállapította, hogy a volt férjemnél enyhe rizikótényezőként megjelenik az indulati labilitás. Mivel az apának megítélték a kéthetenkénti láthatást, így a gyerekeknek az adott hétvégéket az apánál kell, hogy töltsék, de erről hallani sem akarnak. A 10 éves gyermekem azt mondta, hogy soha többé nem akar az apjához menni.Én próbálom megmagyarázni nekik, hogy el kell menniük, de ilyenkor mindig sírásba torkollik a beszélgetés. Azt szeretném megkérdezni, hogy ilyen esetben mit lehet tenni? Szeretnék tanácsot kérni Öntől, hogy, hogy tudnám ezt a helyzetet könnyebbé tenni a gyerekeknek? Tisztelettel várom válaszát!

WEBBeteg Szakértő válasza lelki trauma témában

Kedves Anyuka! Érdemes lenne ezt a problémát közösen megbeszélni férjével. Nyilván ha sírnak a gyerekek, az neki, mint édesapának sem jó érzés. Ő is látja, ha megérkezik, hogyan fogadják a gyermekek. Mindenek előtt meg kellene tudni, hogy miért nem akarnak menni a gyermekek. Az ok fontos lenne. Ha azért, mert esetleg attól tartanak, hogy Önt nem látják viszont vagy hosszabb időre ismét el kell szakadniuk, akkor a láthatásokat kezdetben közössé kellene tenni, úgy, hogy Ön is ott van. Aztán önállóan, még rövidebb időre, a gyermekek számára kedves helyekre kellene menniük. Tehát az elv a fokozatosság lenne. Ebben az esetben el is kellene nekik magyarázni, hogy láthatásról van szó, amely után ismét hazatérnek (az időkereteket pontosan be kellene tartani). Az is előfordulhat, hogy úgy gondolják, Ön megharagszik, ha az apukához mennek, akkor ezt kellene tisztázni. Ha nem, derül ki egyértelműen, miért sírnak annyira, akkor érdemes lenne gyermekpszichológus segítségét kérni.

Itt kérdezhet