Nem az vagyok aki régen voltam

Üdvözlet! Tóth Zsolt vagyok, 18 éves Budapesti férfi. Viszonylag egészséges vagyok, boldog kapcsoaltom van a barátnőmmel, de úgy érzem, hogy az életemből valami hiányzik. 1-2 éve vicces és szórakoztató ember voltam, most meg egy unalmas krapek vagyok. Néhány tudnivaló a "régi énemről" "régi önmagamról": -Régebben imádtam a vikingeket, megőrültem értük. -Nagyon sok zenét hallgattam, mostanában alig hallgatok (megjegyzés: a Rock és a Metál zenék a kedvenceim.) -Régen sokat káromkodtam, szidtam másokat, meg hasonlók. Most sokkal visszafogottabb vagyok. -Régen komolytalanabb voltam, most már sokak szerint túl komoly vagyok. Megjegyezném, hogy nincs rosszkedvem. Még mindig van sokminden, ami jó kedvre, derít, egyszerűen csak úgy érzem hoy valami nem teljes + nem az vagyok aki régen voltam. Úgy érzem, hogy negatív irányba változtam, és az 1-2 éve vicces és szórakoztató emberből unalmas emberré lettem. Már több embert is megkérdeztem, hogy mi a véleményük: -Sokak szerint ez a felnőtté vállás és el kell fogadnom -Valakik szerint túl kritikus vagyok magamhoz, és ami msot van velem csak átmeneti. -Egyesek szerint csak lazulnom kell, mivel túlságosan megerőltetem a komolyságot (szerintük). -Valakik szerint meditálnom kellene (még életemben nem meditáltam), hogy rájöjjek, hogy ki vagyok Ön mit gondol? Szeretném tudni a véleményét, és ha esetleg tehetek-e valamit.

Ujpál Zsófia válasza pszichés probléma témában

Kedves Zsolt! Bizony ez az a korszak, ami a nagy átalakulások ideje, ekkor kell megtalálnunk a választ is arra a kérdésre, hogy kik is vagyunk mi, mit szeretnénk az élettől, milyen értékek és normák szerint éljük az életünket, és hasonlók. Azaz ilyenkor alakítjuk ki az identitásunkat. Nehéz elhagyni a gyermek és kamaszkort, és ez járhat egyfajta átmeneti lehangoltsággal. Hiszen egyik oldalról vége a gondtalan, felelőtlen kiskornak, és kezdődik a kihívásokkal teli felnőttkor (amelynek természetesen rengeteg szépsége is van emellett). Ilyenkor talán még kicsit önmagunkban is nehéz eldöntenünk, hogy a gyerekek vagy a felnőttek világába tartozunk. Lehet, hogy most a fentebb leírt kérdésekre kellene megkeresnie a válaszait, azaz valóban azon dolgozni, kicsoda is. Segíthet ebben a meditáció, relaxáció, jóga, csoportos vagy egyéni önismereti lehetőségek (pszichodráma, pszichológus, stb.). Mi lehet az, ami hiányzik az életéből? Mire vágyna, mit szeretne, mivel elégedetlen akár csak kicsit is? Ezekre a kérdésekre önmagában találja meg a választ… Sokszor bátorság is kell ahhoz, hogy ezen a kérdésen igazán elgondolkozzunk, hiszen a válasz sokszor fájdalmas. Kinek a véleménye az, hogy már nem olyan vicces, hanem inkább unalmas? Ezt a környezete jelezte vissza, vagy önmaga érzi így? A változás nem könnyű, általában magát a szót sem szeretjük, mert minden, ami változás, azt is jelenti egyben, hogy az addigi megszokottól el kell köszönni, és valami új, azaz bizonytalan veszi kezdetét., Amikor elkezdjük érezni, hogy valami nem jó az életünkben, az nagyszerű dolog, hiszen ez az érzés jelzi nekünk azt, hogy valahol változtatást igényel a lelkünk. Azt javaslom, hogy induljon el az önismeret bármely útján, és keresse meg arra a kérdésre a választ, hogy hol is volna szüksége erre a változásra, átalakulásra, átalakításra! Sok sikert kívánok ehhez a folyamathoz!

Itt kérdezhet