`Együtt` a család

Jelenlegi párommal egy éve ismerkedtünk meg. Ő akkor a feleségével és 4-9 éves gyermekeivel élt ugyan, de bevallása szerint a házassága csak a kívülállók szemében volt ideális, már csak színház volt évek óta. Megismerkedésünk és szerelmünk nagy zűrzavart váltott ki az ő tágabb és szűkebb családi körében egyaránt. Pár hónappal később eldöntötte, hogy új életet kezd, nem akarja a régit folytatni, Ezt a feleségével közösen elmondták a gyerekeknek is, akik - érthető módon - nem voltak túl boldogok ettől. Én pár héttel később ismerkedtem meg a gyerekekkel, mindez lassan, megfontoltan történt, aminek látom is a pozitív hatását, mert nem voltak féltékenyek, sőt azóta is jó hangulatban telnek az együtt töltött órák. Azt viszont érzem, hogy néha kicsit görcsösek, hogy anyának biztosan rosszul esne, hogy jól merik érezni velem is magukat. Párom ritkán (talán csak havonta) vállalja fel ezt, mondván a gyakori találkozás a gyerekeknek meg túl korai. Ezzel együtt úgy érzi, a gyerkőcöknek jobb, ha apa és anya (a történtek ellenére) együtt viszik őket közös programokra (még ha ez esetleg veszekedésbe torkollik is), de akár rövidebb nyaralásra is. Azt mondja, ekkor látja szemükben a csillogást és ez neki megnyugtató. Egyik félelme az, hogy ha nem ez lenne, nem tudna mit válaszolni a gyerekek kérdéseire sem, hogy `anyát annyira utálod, hogy már nem is jöhet velünk`.. Én viszont azt vallom, hogy ez megint csak egy illúzió, amibe a gyerekek kapaszkodnak, de akárhányszor apa eljön, ugyanazt a traumát élik meg, amit elköltözésekor. Megint azt a példát látják, hogy jó illúzióban élni, és nem azt, hogy ha valami nem működik, akkor azon változtatni kell, nem beleragadni. Bár nem akarok beleszólni ebbe, mert nem az én gyerekeimről van szó, de jó lenne tisztán látni, hogy mi a helyes. Néha próbálom érzékeltetni, hogy ha felvállalta az elválást és különélést, akkor a `családi színház` a közös programokkal csak folytatódik. Szerintem a gyerek azt látja, hogy van apa és van anya, de köztük nincsenek érzelmek, mégis `együtt a család`. Én úgy gondolom, hogy tudat alatt még annak a súlyát is rájuk rakják ezzel, hogy apa és anya csak miattuk csinálja mindezt. Környezetemben elég sok a válás, ahol apa és anya külön-külön töltik az idejüket a gyerekekkel. Ez náluk, úgy tűnik, egyelőre nem tud működni. Kérdésem az, hogy melyik út a helyes egy ilyen helyzetben? Illetve, hogy van-e valamilyen a témába vágó szakirodalom, amit a párom kezébe tudnék adni, hogy segítsek neki ezen az úton.

Ujpál Zsófia válasza pszichés probléma témában

Kedves Levélíró! Valóban nagy igazság van abban, amit leírt. A gyerekek a szüleiktől tanulják meg, hogyan működik a világ, hogyan működnek a kapcsolatok, a szülők kapcsolata az első és ezért legmeghatározóbb, mint számukra. Emellett a közös programok fenntartják bennük azt a reményt, hogy anyu és apu talán újra együtt lesznek. Legyen bármennyire kicsi is egy gyermek, de nem ostoba. Mindent érzékel, mindent észrevesz. Ugyanígy igaz az is, hogy az ő szintjükön igenis el lehet nekik magyarázni, hogy anyu és apu szeretik egymást, csak most egy kicsi már máshogy, és mivel sokat veszekedtek, ezért úgy döntöttek, hogy külön szeretnének élni. Ettől még anyu és apu is nagyon szeretik őket, és egyáltalán nem ők a hibásak, amiért ez történt. Most mindketten új életet kezdenek (azaz nincsenek közös programok). Bármelyik szülő életébe új pár lép, azt természetes, hogy nehezen viselik, mert azt gondolják, ez majd valahogyan az ő életükre is hatással lesz. Ahogyan rájönnek, hogy nem változott semmi, aput ugyanúgy láthatják, apu ugyanúgy szereti őket, el fogják fogadni! A gyermekeknek ez a mostani helyzet a legnehezebb, nem értik, mi történik, minden bizonytalan. A leveléből kiderül, hogy Ön nagyon jól látja a helyzetet, viszont most türelmesnek kell lennie, a gyerekeknek még véletlenül sem szabad azt éreznie, hogy Ön erőlteti azt, hogy a „család” ne programozzon együtt. Ennek érdekében a fokozatosság fontos: először az apuka és az anyuka is menjen külön programokra a gyerekekkel, és ezt követően csatlakozhat be Ön is az apuka és a gyerekek közös programjaiba, emellett hagyva időt továbbra a gyerekeknek, hogy lehessenek csak az apukájukkal. Mindehhez a párja közreműködése elengedhetetlen, ezt vele kell megbeszélnie. Próbálja meg hangsúlyozni, hogy kizárólag a gyerekek érdeke miatt mondja ezt. Először talán érdemes nála is azzal kezdeni, hogy a régi családi felállás helyett menjen inkább külön a gyerekekkel. Minden jót kívánok!

Itt kérdezhet