Én már nem tudom eldönteni, hogy az élettársam normális-e vagy sem. Kérem segítsen!
Azzal a kérdéssel fordulok önhöz, hogy mit tanácsol nekem ezzel a kérdésemmel kapcsolatban. Már 8 éve lakom együtt élettársammal, és van egy 5 éves kisfiunk is.Erről még nem beszéltem senkinek, és elég neheéz ismertetnem ezt a problémát. Na szóval azzal kezdeném, hogy az élettársam elég hirtelen felindulatú, és egyáltalán nem szégyenli ezt, és nem is titkolja. Ez azt jelenti, hogy bármikor, bárhol, és bárki előtt képes kifordulni önmagából. Ezt szószerint értem. Pl képes olyan dolgokon bepörögni, ami más ember számára teljesen természetes, sőt helyén való. Ezt ilyen dolgokra értem: ha köszönök egy férfi embernek, ne talán tán ha egy férfi rám néz, vagy pedig én nézek rá. Nyilván most azt gondolja ez csak féltékenység. De ez már nem az. Már sokszor félek vele elmenni egy társaságba, sőt már egy itcán sem szeretek vele végig menni, mert tudom, hogy annak az lesz a vége, hogy jó csúnyán összeveszünk, ráadásul még ki is kapok tőle.És persze mindezt oknélkül. Ez a jelenség nálunk kb egyhéten 2-szer előfordul, és mikor az egésznek vége, akkor ő úgy tesz, mintha nem történt volna semmi, teljesen természetes dolognak veszi. Pedig ez már nem az. A 2. probléma, hogy az ilyen veszekedésekkor elő pattan belőle az is, hogy a gyermekem nem az övé. Ez nekem sokkal jobban fáj, mint amikor ütlegel ártatlanul.És akkor még a gyereknek is magyaráz, hogy nem szereti, meg nem ő az apja, hogy kérdezze meg tőlem, hogy kicsinálta nekem és nevelje az. Meg még sorolhatnám. Most biztosan azt kérdezi, hogy miért vagyok még mindig vele együtt. Hát azért mert nagyon szeretem, és nem akarom, hogy a gyermekem apa nélkül nőljön fel. Már említettem neki, amikor normális állapotban volt, hogy menjünk el orvoshoz, mert ez nem helyén való. De erre ő azt felelte, hogy neki nincs szüksége orvosra, mert ő nem beteg. Már nem bírom ezt sokáig elviselni. Remélem van erre valami gyógymód, kérem ha van írja meg nekem. Előre is köszönöm!
Ujpál Zsófia válasza pszichés probléma témában
Kedves Levélíró! Úgy tűnik, a párjának komoly problémái vannak a bizalommal, másokban való bizalommal és az önbizalommal is. Ha ő nem látja a történteket problémának, ő nem akar változni, akkor minden bizonnyal nem is fog változni. A változáshoz ugyanis kell az önbizalom, és ha fél önmagammal, a saját hibáival szembenézni, akkor sosem fog fejlődni. Itt most Önnek kell feltennie a kérdést önmagának. Mi az a pont, ameddig még eltűri a párja viselkedését, az ordítozást, verést, és mi az a pont, amikor már azt mondja, elég belőle, mert Ön ennél jobbat érdemel. Mi is az, amit szeret benne? Ennek az embernek, mintha két arca lenne., Amikor normális, meg, amikor elborul az agya. Az egyiket szereti, a másikat nem. Tegye mérlegre a tőle kapott jó dolgokat és a rossz dolgokat, és mérlegeljen. Ameddig határozottan több jó dolog van a kapcsolatukban, addig boldog tud lenni vele., Amint a mérleg nyelve elbillen a rossz dolgok felé, akkor kell változtatni, és ha vele együtt nem lehet változtatni, akkor nélküle kell. És van itt még egy nagyon fontos pont: Milyen családi, mintát szeretne a gyermekének mutatni? Milyen környezetben szeretné felnevelni a gyermekét? Milyen felnőttet szeretne nevelni belőle? Olyat, aki majd egyszer boldog, szeretetteli párkapcsolatot tud kialakítani, magabiztos felnőtt lesz, vagy olyat, aki retteg a hangos szótól, és felnőtt korában majd ő is elkezdi ütlegelni a nőket – ahogy ezt aputól látta. Sokszor az ilyen változtatások nagy lelkierőt kívánnak meg tőlünk, így érdemes felkeresnie egy szakembert, pszichológust, hogy segítségére legyen ebben a folyamatban! Minden jót kívánok!
A válasz 5 évnél régebben keletkezett, így egyes tanácsok napjainkra túlhaladottá válhattak.
