Bálint kisfiam

Tisztelt Doktornő, Doktor Úr! 8 éves kisfiam, 39 éves koromban, egy hosszú, félig-meddig vállalt kapcsolatban, már nem várt csodaként, 8 hónapra, alig 2 kilogrammal, de egészségesen született. Talán ide tartozik, hogy 7 hónapos terhesen úgy találták, hogy kisfiam feje és a láb mérete között aránytalanság mutatkozik. Elküldött a nőgyógyász a genetikushoz, közölve, hogy esetleg csontfejlődési rendellenességre lehet számítani, aki nyilván nem tudott mit tenni. Nekem ez akkor irtózatos trauma volt, amit a mai napig nem tudok felejteni, pedig hála Istennek bebizonyosodott, hogy csak a szülei adottságait örökölte (az én nagy fejemet, az apja rövid lábait), rossz párosításban. Egyedülállóként neveltem az első perctől kezdve, az édesapja, mint barát heti 1-2 alkalommal volt velünk, apaként nem vállalva, de jó kapcsolatot tartva a kisfiammal. Szüleimmel nagyon jó a kapcsolatunk, anyagilag csak az Ő segítségükkel tudunk viszonylag könnyen élni. Tényleges segítséget csak a már idős édesanyámtól kaptam. Kisfiam édesapjával kb. 3 éve határoztuk el, hogy megpróbáljuk együtt, akkor elmondtuk, Bálintnak, hogy Ő az édesapja (addig bár nem sarkítottuk ki, de az én édesapámat tekintette apa, papának). Jól fogadta, azóta már apának szólítja, nagyon szeretik egymást, talán túlzottan is (én vagyok aki egyedül, és mindennap harcolni vagyok kénytelen vele a napi apróságokért, így velem újabban eléggé agresszív, szemtelen…) nem költöztünk össze, de nagyon sokat van nálunk, nem teljesen felhőtlen a kapcsolatunk, talán érzi is a kicsi, de próbáljuk. Szépen, folyamatosan fejlődött az évek során, 3 hónaposan ülve szabályosan dobta a labdákat. A mozgásfejlődésében a mászás teljesen kimaradt, a fenekén csúszás helyettesítette. Állni, járni, beszélni mindent szabályos időben kezdett. A szobatisztaság 4 évesen alakult ki, akkor kezdte az óvodát. Az óvodával, és az iskolával, nyári táborokkal soha nem volt semmi baj mindig jókedvvel ment, kifejezetten kedveli a különböző foglalkozásokat. Minden közösségben keményen alkalmazkodik az éppen adódó közösség követelményeihez, soha nem volt rá panasz. Már az óvódában kiderült, hogy a nagyobb mozgásokban, de a finom motorikus kézi munkákban is le van maradva, bár imád rajzolni, hosszú órákig, egész meséket lerajzol, átélve azt. A mászóka, fáramászás, kerékpározás most kezd talán hibátlanul menni. Egyszerűen hozzá sem kezdett, nem érdekelte. A hintázás, labdázás a 3 hónapos korabeli erős kezdése ellenére még mindig nem. Most kezdte érdekelni a kerékpár. Ennek ellenére az óvódai, illetve az iskolai tornaórákat mindig nagyon szerette. Nem zavarta (?) a hiányossága sosem. Egyébként eléggé kemény, makacs, önfejű, a mások példáját szinte sosem követő (se jót, se rosszat). Nem zavarja, (úgy tűnik) ha csúfolták (csúfolják) az átlagosnál nagyobb feje miatt, azt mondja szereti ha nevetnek rajta a társak… Az első osztályt angol tagozaton (nagyon szereti), jó átlagos eredménnyel végezte egy nagyon erős, válogatott osztályban. Itt is bebizonyosodott a mozgásában, illetve a finom kézi munkákban a hiányosság… Szerettem volna ha mozog, próbáltam az iskolában indított társastáncot, kung-fut, de a monotonitása miatt mindkettőt megunta. Úszni is próbálkoztunk, megyegetett, de ott is kitűntek a hiányosságok, talán éretlen még. Ezért kezdtük el az iskolában tartott gerincjavító tornát, amit nagyon szeret (változatos tornaóraszerű). Itt is látszik, hogy le van maradva a többiekhez képest, de őt ez úgy tűnik nem zavarja. Visszatértünk a már óvodáskorában megismert, megszeretett TSMT, okosító tornára is, amit továbbra is kedvvel végez. Az ottani csoporttársai kb 10-en most mind kisebbek, és nagyrészt enyhén szellemileg is sérült gyerekek. Kisfiam ezt még soha nem jegyezte meg, elfogadja a társakat, aminek nagyon örülök, ezt fontosnak tartom. Az lenne a kérdésem, hogy helyes-e ha ide járunk, nem okoz-e benne kárt, nem fogja-e úgy érzeni olyan ő is. Problémánk kezdettől fogva az alvás. Sosem ment túl jól. Kb. 6 éves koráig külön kisszobájában aludt egyedül, én pedig másik szobában, bőven hallótávolságban. Akkor fejezte ki szóban is hogy fél. Hosszú ideig éjszaka többször átvágtatott hozzám, aztán feladtam és beköltöztem a szobájába. Azóta is együtt alszunk, de azóta is fél. Sokszor előfordul, ha ki kell mennem a WC-re és Ő éppen felébred, nem akar kiengedni. Nem beszél erről, eléggé zárkózott, nehéz a problémáit kihúzni belőle. Másik kérdésem, hogy bár 3 éves kora körül semmit sem vett a szájába, most 6 éves kora körül elkezdett mindent szájbavenni, majd miután ez abbamaradt, a ruháját rágta intenzíven, aztán az is abbamaradt, és most egy hónapja kb. a két hüvelykujját kezdte nyalogatni rendkívül intenzíven, már ki is sebesedett. Tudom, hogy ez egyfajta nyugtató, de nem értem hiszen nem érte tudtommal semmi új trauma. Bekenni, leragasztani, vagy hagyjam majd elmúlik ez is? Félek kigúnyolják a társai… Nagyon köszönöm a türelmét, előre is hálás szívvel várom tanácsait, hogyan segíthetnék a kisfiamon. Zs. Ildikó

Ujpál Zsófia válasza pszichés probléma témában

Kedves Ildikó! Úgy tűnik, a kisfia életében két-három évvel ezelőtt valami nagy változás történhetett. A gyermekeknél mutatkozó viselkedési problémák, lelki zavarok kialakulásához nem kell feltétlenül egy felnőtt számára is elfogadott trauma, egy gyerek számára trauma lehet olyan esemény is, amit egy felnőtt nem tartana annak. Ilyen például a családi rendszer, családi szerkezet felborulása is. Minden kicsi számára fontos az apuka szerepe, egy fiú gyermek számára pedig kiváltképp. A kisfiúk az apukát utánozzák, olyanok szeretnének lenni, mint az apu. Ő akkor most kit is követ, neki ki is az apaképe? Ez olyan, mintha elveszítette volna az apukáját, és most kapott volna egy újat. Ez bőven elég nagy változás, hogy traumaként hasson Bálintra., Amikor a gyermekeket trauma éri, egy korábbi fejlődési szintre csúsznak vissza (ún. regresszió), hogy a változásokkal megküzdjenek., Amint a trauma múlóban van, a fejlődés ismét halad a maga módján, így a regresszió általában időleges. A fiánál az észlelt jelenségek is erre engednek következtetni – minden a szájába vesz, nem mer egyedül aludni – mind korábbi életkorokra jellemzőek. Nyugodtan járjon olyan tornaórára, amilyenre csak szeretne, az a fontos most, hogy jól érezze magát, lelkileg erősödjön. Az együtt alvás nem megoldás hosszútávon, csak akadályozza a kicsi lelki fejlődését. Kétségkívül azonban először fel kell dolgoznia a traumát, amit a családi szerkezet átalakulása jelenthetett neki, és aztán kezdődhet meg az átszoktatás. Ugyanez a helyzet a szájába vett dolgokkal. A nyalogatott, kisebesedett testrészeket nyugodtan ápolja le, kösse be, különben csak tovább sebesedik. Meglátjuk, mit reagál rá Bálint. Talán talál valami mást, amit a szájába vehet. Tovább azt javaslom, hogy mindenképpen keressenek fel egy gyermekpszichiátert / pszichológust. A személyes konzultáció lehetőséget biztosít arra, hogy a fiát személyesen is megismerje, néhány játékos teszttel, gyakorlattal pontosabb probléma meghatározás válik lehetővé, továbbá a probléma hátterében álló egyéb tényezők (családi háttér, a gyermek nevelkedési körülményei, fejlődési sajátosságai) is megvitatásra kerülhetnek, a leírtakon túl. Minden jót kívánok!

Itt kérdezhet