Hisztis a gyerekem

gyakorló anyuka vagyok; van egy 10éves lányom és egy 2és fél éves fiam. Azt gondoltam velem ilyen nem történhet, és mégis. A fiam a legkisebb akadály hatására földhöz vágja magát, jár a lába és ordít. ha föl akarom emelni rúgkapál, ha talpra állítanám, mint akinek rongylába van elhagyja magát. Próbáltam már az ölelést, a kicsi vízzel lefröcskölést, a sarokba állítást, a figyelem elterelést, a nem figyelek rád módszert és a menj a másik szobába című dolgot. Az én idegeim eredetileg kötélből voltak, mostanra már rojtosak. Arra gondoltam, hogy mivel még nem beszél azért nem akar a szép szóra hallgatni, de a szemkontaktust sem veszi fel és alkalmi süketnek tetteti magát. Pedig biztos hogy mindent ért, mert ha jó napja van megteszi, amit kérünk tőle. Valami baja van, vagy csak engem akar kicsinálni?

Ujpál Zsófia válasza pszichés probléma témában

Kedves Anyuka! A hiszti mindig valakinek szól, és valami célja van. Általában a figyelem felkeltése a fontos benne. Ha nem figyelnek oda, pontosabban, ha a kicsi tudja, hogy úgysem látja senki, akkor biztosan nem hisztizik. A hiszti nem fog egyből megszűnni, ez egy ugyanolyan tanulási mechanizmus, mint ahogyan megtanulunk járni, vagy úszni. Elkezdi megtapasztalni, hogy ez nem egy megfelelő jelzés arra, hogy valamit szeretne, mert nem éri el az eredményt, és ezért elkezd ez a viselkedés „kioltódni”. Azaz nem „menj a másik szóbába”, hanem én megyek a másik szobába. Mindeközben aktívan figyelni, dicsérni kell minden olyan jelzési módot, ami a hiszti helyettesítésére szolgálhat. Tanítsa meg neki, hogy sokkal több eredményt érhet el azzal, ha azt mondja például, hogy „Mama”, mint ha hisztizni kezd. És ez a tanítás nem a szavak szintjén történik, sokkal inkább a visszacsatolás a fontos. Hisztinél nincs visszacsatolás, más jelzésnél van, pozitív. Meglátjuk, hogyan reagál a kisfia! Minden jót, és sok türelmet kívánok mindehhez!

Itt kérdezhet