Szobatisztaság

Tisztelt Cím! Egy két éves kisfiú gyerekem van, akinek a szobatisztaságra nevelését a nyáron kezdtem el. Eleinte nagyon jó eredmények voltak. Azért is kezdtem el, mivel láttam a gyereken, hogyha jön a pisi vagy a kaki, akkor odafigyel rá, és amikor bent volt a pelusba, akkor szólt nekem. A barátait is látta, hogy a homokozónál lévő fához pisilnek, és ő is kipróbálta. Gondoltam leveszem a pelenkát egész nap, és kipróbáljuk, hogy milyen egész nap. Mivel nyár volt, így nagyon jól ment a dolog, és kikészítettem neki a bilit, és mondtam neki, hogyha kell pisilni vagy kakilni, akkor üljön rá. Ez meg is történt. Mióta nem olyan jó az idő, és kisnadrágot hord, azóta mindig figyelmeztetni kell, és kérdezni, hogy kell-e pisilni. Általában az a válasz, hogy nem. Egyébként nem idegenkedik, sem a pisitől, sem a kakitól, és a wc-be és a bilibe is wécézik, ezzel nincs is probléma. A gond csak ott kezdődik, hogy nem szól sem a kakinál, sem pedig a pisinél. Többfajta dolgot kipróbáltam. Először elmagyaráztam neki, hogy, hogy hova kell, és hogy mi is oda wécézünk, volt úgy, hogy mérges lettem rá, de már ott tartunk, hogy a kiságyába teszem, és úgy mond így büntetjük. Egyénként nagyon szépen beszél, és elmondja, hogy hova kell, és azt is, hogy anyának ilyenkor szólni kell. Úgy látom, hogy tisztában van vele, de mégsem azt csinálja. Már nagyon nem tudom, hogy mit csináljak, mivel már egyre mérgesítőbb a helyzet. Kérem, hogy minél előbb írja meg, hogy mi lehet a probléma, és hogy esetleg a gyerek viselkedése mire utalhat, vagy, hogy mit rontottam el. Előre is köszönöm! Tisztelettel: Barta Szilvia

Ujpál Zsófia válasza pszichés probléma témában

Kedves Szilvia! Az első és legfontosabb dolog ilyenkor az elfogadás! Két éves kisfiúként még bőven időben van ahhoz, hogy akár az esetleges visszaesések is beleférjenek. Ezek a kezdeti sikereket követő kisebb hullámzások teljesen normálisak. Ilyenkor nagy hibát követünk el, ha büntetéssel reagálunk, hiszen egy alapvetően örömteli eseményt kapcsolunk össze valamilyen rossz dologgal. A tisztaságra szoktatás erőszakos módja önkéntelenül is összekapcsolódik a megkövetelt teljesítménnyel, s a későbbiekben minden hasonló helyzet kiválthatja a gyermekből a szorongást. Kezdetben a gyermek nem érti, nem is értheti még, hogy mit várnak tőle, mi a szabályozás célja. Csak annyit tapasztal, hogy valamely kellemesnek átélt életműködéséhez - amely eddig szervesen hozzátartozott természetes létformájához - kellemetlen érzések társulnak. A gyermek tudattalan ellenállását csak fokozza, ha a szülők büntetéssel reagálnak. Összességében azt tudom javasolni, hogy türelem, a visszaesések ebben a korban még teljesen normálisak, legyen elfogadóak, ne büntessék ezekért az apróbb visszaesésekért, de ha valamit jól csinált, dicsérjék meg (a túlzott ujjongás sem szerencsés!). A szobatisztaság kialakulása alapvetően egy természetes folyamat, ahogyan tapasztalta, a kisfia is megérezte nyáron ezt. Amennyiben a következő három hónapon belül nem mutatkozik fejlődés, vagy esetleg visszaesés tapasztalható, kiváltképp, ha más viselkedésbeli jelei is lennének, érdemes azon elgondolkozni, hogy vajon milyen lelki nehézségek lehetnek a háttérben! Minden jót és sok türelmet kívánok!

Itt kérdezhet