Anya probléma

Tisztelt Hölgyem! A barátnös kérdésen kivül van még egy nagy problémám. Az anyám. Világ életében nagyon lobbanékony természetü volt, és ez mindig rajtam csattant. Pl munkahelyi feszültségek, vagy ha valakivel összeveszett. És gyerekkorom óta bennem van ez, hogy gyomorgörccsel izgulok, hogy, amikor hazajön, milyen kedve van, ha fütyürészik, akkor jó, akkor lehet vele beszélgetni, ha meg meg sem szólal, akkor (fiatalabb koromban valamilyen ürürgyen dorgálás, manapság pedig eleinte nem szól hozzán, utána pedig üvöltözés) garantált veszekedés. Teljesen kezelhetetlen. Régebben rokonaimnak azt mondtam, hogy én tudom kezelni, de rájöttem, hogy ezalatt csak azt értettem, h "magamravállalom", hogy rajtam csattanjon az ostor. Általában az ilyen feszült napok után nemsokkal kiderül, hogy összeveszett valakivel, vagy nehezen viseli a munkahelyi angolórákat., De ahogy nekem elmeséli semmi "stressz" nincs azokban a szituációkban, csak ö csinál belöle stresszhelyzetet. Ö az a tipus, akire elsö ránézésre azt mondja egy idegen, hogy jaja, de aranyos, kis visszahuzódó, és el sem tudják képzelni, hogy otthon miket müvel. Azzal fenyeget, ha találkozok nagymamámmal (az ö anyjával) akkor megszakitja velem véglegesen a kapcsolatot. És ezzel már más rokonokkal kapcsolatban is fenyegetözött. Már a költözést fontolgatom, de tudom, hogy akkor sohasem téhetnék vissza jelenlegi otthonunkba. (ezt is megmnmdta elöre). Nagyon haragtartó, és jellemzö rá, hogy a konfliktusokat midnig drámával oldja meg. Pl hoztam nagymama sütötte pitét, és ahogy megtudta, hogy töle van, kidobta. Állitolag ez a feszültésg köztük az én születésemkor keletkezett, vagy még korábbam, és anyám ugy érzi, hogy a féltestvérét sokkal jobban szereti az anyja, és ebben mostmár biztos van igazságtartalom, mivel bármilyen kezdeményezö gesztust elutasit a saját szüleitöl. Ezt meg is érteném, mert vannak olyan esetek ahol a lány rosszban van az anyjával (a miénk is ilyesmi lesz) csak akkor foglaljon állást, és ne hullmokba jöjjön rá az utálkozás. Mindig rám hárult az a feladat, hogy mondjam meg nagymamáéknak, hogy egy szülinapon nem tudunk rsztvenni, azelött meg anyám a saját szájával mondta nekik, hogy igen, ottleszünk, csak azért, hogy "leszálljanak" róla., De ez nekem már tényleg gyerekkorom óta szorongásra ad okot, hogy engem kérdöjeleznek meg a nagyszülök, és mivel nem akarom a saját anyámat szidni nekik, ezért összevissza hazudoznom kellett mindenféléröl. Anyám megfogadta magának, hogy soha többet nem találkozik a saját anyjával, és nekem sem ajánlja...ezért kell általában titokban megoldani, de már tényleg kezd sok lenni. Szerintem neki kéne pszichologushoz járnia, de már ugy érzem, nekem sem ártana. Mondjuk ö nem tudja magárol, hogy vele valami probléma lenne, pedig minden kivülálló látja. Azt hisz8, és mondogatja is, hogy csupa idióta veszi körül. Mit lehet ilyenkor tenni? Válaszát elöre is nagyon köszönöm! M. Eszter

Ujpál Zsófia válasza pszichés probléma témában

Kedves Eszter! Valóban, anyukádra ráférne egy kis változás, fejlődés. Biztosan ő is érzi, hogy valami nem jó, de a változáshoz, változtatáshoz azt is el kellene ismernie, hogy ő is hibás valahol a dolgokban. A leírtakból gondolva ő viszont nem ilyen típus. Ő leginkább áldozatnak érzi önmagát. És hát valakit csak úgy nem lehet megváltoztatni, ha ő maga nem akarja. Viszont te változhatsz, változtathatsz azon, ahogyan benned lezajlanak ezek a dolgok. És ahogyan te változol, úgy fog ő is változni valamennyire, de a kapcsolatotok biztosan más lesz, ahogyan ezt a barátnős levelednél is írtam: veled együtt alakul a környezeted is! Hasonlóan a barátnőddel kapcsolatos problémához, próbáld meg itt is megfigyelni, hogy anyukád, hogyan kényszerít bele abba a játszmába, amit csináltok. Ő a megfélemlítő, te a megfélemlített, és valahogyan eléri, hogy úgy alakuljanak a dolgok, ahogyan ő szeretné., Hogy csinálja ezt? És te ebből, hogyan tudnál kilépni? Hol vannak az eseményekben azok a dolgok, amik neked fontosak, amiket te akarsz? Hol vannak a te határaid? Miért kéne neked megmondanod, hogy nem mentek a szülinapra? Mondja meg anyukád! Miért ne mondhatnál nemet? Mi a legrosszabb, ami történhet, ha nemet mondasz? Nem lesz világvége, maximum kicsit ordibál., De úgyis ordibál, ha csinálsz valamit, ha nem. Találd ki, hogy te mit szeretnél, hogyan szeretnéd, és ne hagyd magad ettől eltántorítani, még akkor sem, ha ordibál. Neki ez az egyetlen eszköze, és ha látja, hogy ez hatástalan, meg fog tanulni valahogyan máshogyan is kommunikálni. És ne feledd, nem veled van a problémája, hanem a saját anyjával – persze ezt talán soha nem fogja beismerni, talán még fel sem ismeri, neked legyen elég, hogy te viszont tudod ezt jól! 20 évesen akár már el is költözhetsz otthonról, felnőtt vagy, meg tudsz állni a saját lábadon is. Csak arra figyelj, hogy ez ne egy menekülés legyen, hanem független, önálló döntés, amit az vezet, hogy most már a saját életedet szeretnéd élni! Amennyiben pedig megérik benned a döntés, hogy felkeresel egy pszichológust, fordulj hozzám bizalommal! () Amennyiben pedig nem budapesti lakos vagy, segítek neked abban is, hogy a lakóhelyedhez közel találjunk neked valakit, aki segít neked helyretenni benned az anya-kérdést, és segít neked abban is, hogy már máshogyan tudjál benne lenni az anyukáddal való kapcsolatotokban! Minden jót kívánok!

Itt kérdezhet