Elég a pszichológus?

Tisztelt Doktor Úr/Nő! Egyszer, körülbelül 2 éve írtam már a lelki panaszaimról.. Mondták, menjek pszichológushoz, mert a tüneteim szorongó betegekre jellemzőek. Lassan 2 hónapja, hogy heti egyszer 50-60 percre járok pszichológushoz., De neki se merek elmondani mindent.. Tudom, ezzel csak magam ellen vagyok, de félek a reakciótól.. Ugyanis általánosságban így telik egy napom: reggel felkelek, elmegyek iskolába, utálok ottlenni, utálom a korombelieket, alig várom hazaérjek.. Utálok utazni, mert sok a korombeli azokon a vonatokon, és nem érzem jól magam közöttük. Itthon vár a háztartás (egyedül élek, mert apukám kamionos, anyukám pedig elhagyott mikor kisebb voltam) illetve itt lakik jelenleg a párom, aki 3 müszakban dolgozik, szóval az alváson kívül itthon töltött óráinak a száma 3-4, amit gépezésre szán. Szóval hazaérek, és minden más a nyakamba szakad.. És ilyenkor dühös vagyok, úgy érzem elegem van ebből az egészből, aztán nekiállok sírni, egy olyan bő egy óra alatt megnyugszom, aztán 1-2 óráig nyugodt vagyok, és estefelé megint kezdek frusztráltabb lenni, hogy másnap mehetek olyan helyre, ahol nem érzem magam jól.., Amit nem merek elmondani az orvosomnak: 1, 8.-os korom óta szeretnék magántanuló lenni, mert egyrészt most folyamatosan rontok, és úgy érzem, és mondják is, hogy többet tudok ennél.. Szeretek tudni, szeretem, ha tájékozott vagyok benne, de utálom a körülményeket, ahogyan szert tehetek erre a tudásra.. 2, általában önbántalmazással vezetem le a feszültséget.. Nem vágom meg magamat és hasonlóak, egyszerűen csak egy még kiskoromban belém rögzült szokással teszem.. Megharapom magam.., De egyre nagyobb a feszültség, és egyre erősebben teszem.. 1-2 napig ott a nyoma a karomon, amit aztán takargatnom kell.. 3, Néha, ha már nagyon úgy érzem, hogy szeretném, ha figyelne rám valaki, azon gondolkozom, vajon mit tennének, ha kiugranék az ablakon, vagy komolyan megvágnám magamat.. Ezeket csak gondolati síkon futtatom, nem érzem magamat képesnek rá, hogy megtegyem, de elég szörnyű gondolatok.. 4, Sosem tudtam, mi legyen velem.. Egyre közelebb kerülök ahhoz, hogy eldöntsem, mihez kezdek az életemmel és tanácstalan vagyok.. Nem érzem magam képesnek semmire.. Nem tudom, hogyan mondjam el ezeket neki, azt sem tudom, mi a bajom tulajdonképpen, mert csak beszélgetni szoktunk, és utána tényleg megkönnyebbülök kicsit.., De talán csak ha aznap tart ez a megkönnyebbülés.. akkor már jó.. Nem tudok mit kezdeni a tanácsaival, a Stopgondolatokkal, mert nem tudok stopot mondani hosszú időre.. Úgy érzem, ebben is kudarcot vallottam.. Mit tegyek, keressek fel egy másik szakembert, vagy várjak még, idővel van esély, hogy segíteni fog az ott töltött idő? Sajnálom a regényt, és köszönöm a válaszát előre is!

Dr. Csuth Ágnes válasza pszichés probléma témában

Kedves Fitala Lány! A leveléből érződik, hogy ön szeretne meggyógyulni, ez pozitív jel. Gyermekpszichiátriai szakrendelés felkeresése javasolt (ha nincs, akkor "sima" pszichiátria), a házi gyermekorvos fog tudni segíteni, hogy, hogyan hova tud fordulni.

Itt kérdezhet