Fontos a pszichológus véleménye

Tisztelt Ujpál Zsófia! Szeretném ebben a késői órában kérni véleményét. Anyukám kb. 5 éve neuropátiás, mozgása egyre korlátozottabb lett (lábzsibbadásból érzéskiesés – ekkor még csak bottal), ebben az évben váratlanul jelentkezett egy vesekő-probléma április 29-től, mely talán mára véget ért (kőzúzások, laparoszkopós műtétek (5 alkalom) anyukám életkora és szíve miatt ez jöhetett szóba). Együtt élünk, van egy 13 éves törpeuszkárunk, nagyon imádjuk. Most rám hárult a kutyus is, mivel már ezen műtétek óta járókeretes lett, legyengült. Most, utólag kijött újra egy szívritmuszavar is magas vérnyomással kísérve (2 hét kórház). Háziorvosa szerint a sorozatos műtétek pszichésen és idegileg (fizikailag is) megviselték, s emiatt jöhetett ez ki most utólagosan. Én is elég gyenge idegrendszerű vagyok, fizikailag is elég törékeny, elváltam. A kutyust mindketten nagyon szeretjük. Most a kéthetes kórházi bentléte alatt a kutyasétáltató fiatal lány cserbenhagyott váratlanul. Teljesen megviselt, de megoldottam a pótlását (kb. másfél hete) egy megbízható hölggyel (fizetek érte most is, csak most 2x-i alkalomért, a negyedóra helyett félórára kértük, hogy nekem ne kelljen rohannom haza a munkahelyemről és nyugodtabb legyek). Barátnőm szerint a kutyustól meg kellene válnunk, hogy több időnk legyen egymásra, a beteg édesanyámra, magamra, s nehogy valami komoly „tragédiánk” legyen abból, hogy több terhet vállalunk, vállalok a kutyussal együtt magamra. Szeretném megkérdezni a tanácsát, hogy Ön mit tenne a helyemben, nekem kell döntenem, mert rám hárult több feladat az anyukám további betegsége miatt. Egyelőre gondolni sem tudok, tudunk arra, hogy a kutyustól megváljunk, nagyon imádjuk. Nekem nincs gyermekem, s két hónapos kora óta olyan, mint a családtag, s nekem a „gyerekem”. Barátnőmnek nincs kutyája, ezt nem tudja átérezni, viszont értünk aggódik. Akinek van kutyusa, az pedig azt mondja, hogy a kutyus rövid időn belül elpusztulna, ha máshoz kerülne, mert hozzánk szokott. Szeretném, ha minél előbb válaszolna, fontos lenne számomra a szakember véleménye. Üdv.: Odri

Ujpál Zsófia válasza pszichés probléma témában

Kedves Odri! Azt gondolom, hogy amíg a kutyus több boldog percet ad Önnek és az édesanyjának, mint problémát, addig mindenképpen érdemes ragaszkodni hozzá. Annál is inkább, mert a szoros kötődés miatt talán jobban megviselné mindkettőjüket a kutyustól való elszakadás, mint az a néhány probléma, ami vele adódik. Akinek nincsen kutyája, valóban nehezebben érzi át ezt a helyzetet. A kutyus ugyanis nem csak probléma, és megoldandó gond lehet, hanem nagyon fontos terápiás hatása van, jelenlétük, simogatásuk megnyugtató, ez a nyugtató hatás szívbetegeknél még kifejezettebb, egy valódi társ. Így azt gondolom, kutyustól való megválás nehezen feldolgozható fájdalommal járna. Amíg nincsen vele komoly probléma, ami ténylegesen édesanyja, vagy az Ön egészségét veszélyeztetné, addig nyugodtan maradhat a háznál! Minden jót és jó egészséget kívánok!

Itt kérdezhet