Gyermekpszichológia

Tisztelt Doktor Nő/Úr! Kisfiam 20 hónapos, és a férjemmel válunk. A gyermek születése óta külön élünk, a gyermekkel kb. 2 hetente találkozik 3-4 órára. A Férjem és az ügyvédje az előző tárgyaláson közölték, hogy, ha a gyermek betölti a 2 évet, egy teljes hétre szeretné elvinni. Én nem akadályozom, hogy találkozzanak, de egy teljes napot nem töltöttek el együtt. Nem fürdette, nem etette, nem altatta, nem pelenkázta...stb soha. Próbáltam vele beszélni, hogy fokozatosan vigye el a gyermeket, ne rögtön egy hétre. Szeretnék tanácsot kérni, hogy tudnám ész érvekkel meggyőzni a Férjem, hogy a gyerek érdekeit szolgálná, ha nem egy teljes hétre vinné el rögtön, és ráadásul olyan helyre ahol a gyermek még soha nem járt. A Kisfiam nagyon kiegyensúlyozott, boldog gyermek, és nem okoz problémát, ha máshol kell aludjon, de nélkülem még sehol nem volt. Az Apját szereti, de mindig keres, hogy én hol vagyok. Úgy gondolom egy teljes hét egyik napról a másikra megviselné a gyermeket. A tárgyalás pár nap múlva lesz, és végső elkeseredésemben fordultam ehhez a fórumhoz. Szeretném, ha gyermekemnek lenne Apja, de nem elég nagy ahhoz, hogy eltudja mondani mi a jó neki, és mi nem. Válaszát előre is nagyon köszönöm! Üdvözlettel.

Dr. Diószegi Judit válasza pszichés probléma témában

Kedves Anyuka! Nyilván a bírósági tárgyalás dönti majd el, hogy milyen gyakoriságú és hosszúságú láthatást engedélyez. Ehhez férjének, de Önnek is tartania kell majd magát. Általánosságban azt tudom mondani, hogy minden új dologhoz, helyhez-helyzethez, közösségbe való beszokáshoz fokozatosságra van szükség. Példa erre a bölcsőde-vagy óvodakezdés is, ott sem azonnal egy egész napra hagyják ott a gyermeket. Hiszen szüksége van arra, hogy megszokja, most már a napok nagy részét édesanyjától, szüleitől más helyen tölti el. Vannak könnyebben és nehezebben alkalmazkodó gyermekek. Én nem tudom megítélni, hogy milyen a gyermek és apa közötti kapcsolat (a gyermek részéről gondolom), hogyan reagálna a gyermek a fent említett szituációban. Általában valóban a fokozatosság a legjobb irányelv, ha nem olyan szoros a kapcsolat. Az édesapának is azt kellene hangsúlyozni, hogy az anyától való hosszabb távollétek megszokásához időre van szüksége a gyermeknek.

Itt kérdezhet