Szorong a gyerekem
A fiam tompalátó. Nem hajlandó beszélni a betegségéről. Ha csak annyit kérdezek tőle, hogy homályosan lát e a tompalátó szemével, már elbújik, magába zárkózik, és nem hajlandó beszélni velem. Sokszor fél napig is elbújik., Hogy tudok segíteni neki?
Ujpál Zsófia válasza pszichés probléma témában
Kedves Levélíró! A tompalátás külső megjelenése (jól látó szem takarása, stb.) minden bizonnyal belső lelki feszültségéhez vezet a kisfiánál, ami a „más vagyok” érzésre vezethető vissza, és ebből eredően lehetséges, hogy kinevetik, csúfolják is őt régebbe az óvodában, most pedig az iskolában. Ettől ő is betegségnek érzi ezt, érzi, hogy vele valami nincs rendben, az önelfogadásának a fejlődése sérül. Az első lépés a probléma elfogadása, természetesként kezelése. Ha beszélni nem hajlandó, akkor illessze bele a tompalátást, mesébe, rajzolásba, bábozásba, hogy egyre több helyen megjelenjen ez a dolog, hogy végül beszélni se legyen erről probléma. Például mesélhet arról, hogy a kedvenc mesehőse, amikor… (és ide a kisfia történetét be lehet illeszteni ügyesen). Vagy kötetlen bábozás formájában lehet a téma az, hogy a tompalátó kisfiú egy napja az iskolában. Ha nem önmagáról kell beszélnie, könnyebben megjelenik játék közben, és az fog megjelenni, ami az ő fejében benne van. Így ez fontos segítség Önnek, hogy megértse, mi zajlik a kisfiú lelkében, és fontos segítség neki is, hiszen a belső gondolati és érzelmi tartalmak kívülre helyezése által az őbenne lévő feszültség is csökken. Nagyon sokat tudna neki segíteni, ha talál egy olyan játszótársat neki (akár netes gyerekfórumokról), aki szintén tompalátó, hasonló külső megjelenéssel. Minden jót kívánok!
A válasz 5 évnél régebben keletkezett, így egyes tanácsok napjainkra túlhaladottá válhattak.
