Furcsa szokások

Tisztelt Szakértő! 3 éves fiamnak nagyon zavaró, kissé ijesztő mániái vannak. Szeretném tudni, hogy belefér-e még a normálisba vagy ez már kezelendő. 1. mánia: alváskor betakarni nem lehet (lerúgja), de alá kell teríteni egy takarót, amit aztán rendszersen ki kell simítani. ha egy kicsit is összegyűrődik, akkor hangosan kiabál, hogy "megint összegubancolódott, anya, simítsd ki" és ezt képest ismételgetni hosszú percekig. Nagyon nehezen hagyja csak abba, még percek után is mondja panaszosan "anya, simítsd már ki". 2. mánia: mellette szoktam feküdni, amíg elalszik. Ilyenkor szintén nagyon erőszakosan ill. hisztisen mondja "anya, nagyon a szélére feküdj", egy meghatározott pozícióban kell feküdnöm, és még így is lökdös, igazgat, hogy nem úgy fekszek, ahogy ő szeretné. Ezt is nagyon sokáig képes folytatni és nagyon nehezen hagyja abba. (Korábban nem engedte, hogy lefeküdjek, ülni kellett a lábánál.) 3. mánia: pár napja csinálja, hogy kiválaszt egy könyvet egy bizonyos oldalon kinyitva és azt viszi az ágyba és mániákusan ismételgeti, hogy ne csukja be, időként felkel és villanyt gyújt, hogy megnézze, tényleg ott van-e nyitva, ahol ő szeretné. Ezekről a dolgokról egyszerűen nem tudom leszoktatni, zsarolás (kimegyek a szobából), kiabálás, kedvelt dolgok megvonásának kilátásba helyezése nem használ, csak ha ráhagyom és nyugtatom. Ha napközben elrakom a könyvet, az alatta levő takarót, lefekvéskor legkésőbb észreveszi és addig hisztizik, amíg előveszem és kezdődik a szokásos cirkusz. Egyébként is nehéz természete van, de ilyen "nem normális" dolgai azért nincsenek., Amit még gyanúsnak tartok, hogy nagyon ragaszkodik tárgyakhoz, a kockákból épített tornyot hetekig nem lehet elpakolni, de ez igaz sok más játékra is. A kortársaival nem nagyon játszik, de velem és más felnőtekkel igen, szerepjátékokat is. Mozgása ügyes, bár figyelmetlenség miatt sokszor esik. Nem tud egyedül játszani, és kevés dolog köti le 10 percnél tovább, leginkább csapong egyik játéktól a másikig, figyelme könnyen elterelődik. Nem kitartó, ha valami nem sikerül, azonnal dühbe jön és csapkod... Elég jól beszél már, de nyelvtanilag nem helyesen (sokszor 1. szám 3. személyben beszél magáról). Fejlődése újszülött korától eddig teljesen rendben volt. Óvodába 2 hónapja jár, nagy gond nincs vele, nem igazán szereti, de elfogadja, hogy menni kell. Egyedül nevelem és tudom, hogy sokkal engedékenyebb vagyok, mint kellene, de nagyon sok figyelmet szeretetet kap, tőlem és a családomtól (nagymama, nagynéni, stb.) is. Kérem, adjon tanácsot, hogyan kezeljem (főleg) az éjszakai meccseket és Ön szerint szükséges-e egy vizit a nevelési tanácsadónál vagy gyermekpszichológusnál. Köszönettel, Sopen

Dr. Diószegi Judit válasza pszichés probléma témában

Kedves Anyuka! A kisgyermekek sokszor ragaszkodnak számunkra értelmetlennek tűnő dolgokhoz, főleg elalváskor. Nyilván van mindennek egy már ” kóros felé hajló határa”, melyet nehéz meghatározni, pontosan meddig is fogadható el. A leírtak valóban nem jellemzőek az „átlag” gyermekre, viszont ha jól értettem, akkor ezek a viselkedésmódok az óvodában nem jelennek meg. Vagyis csak Önnel szemben fordulnak elő ezek a magatartásformák. Ez esetben lehetséges, hogy a határok feszegetéséről van szó, de egyértelműen részletes vizsgálattal lehetne eldönteni. A szétszórt figyelem és nem tökéletes beszéd ebben a korban még nem feltétlenül probléma. Kérdezze ki részletesen az óvónőket, hogy ők észrevettek-e valamilyen problémát gyermeke viselkedésében. Ha a leírt dolgokhoz való ragaszkodás továbbra is fennáll hosszabb távon, erősödik, vagy újabb gondok jelennek meg, akkor érdemes gyermekpszichológust felkeresniük.

Itt kérdezhet