Mit rontok el?

Tisztelt Doktor úr/ Doktor nő! Igyekszem dióhéjban megfogalmazni a kérdésem, de az érthetőség kedvéért így is hosszú lesz „kicsit”. Ezért előre is elnézését kérem, a türelmét, rám fordított idejét nagyon szépen köszönöm! Tudom, hogy a menstruációs ciklus alatt sok nőnek változik a hangulata. Nekem is., De ettől függetlenül sokszor annyira erőtlennek érzem magam, legszívesebben ki sem kelek az ágyból, a barátaimmal sem találkozom, nem gyakorlok a hangszeremen - emiatt még rosszabbul érzem magam -, esetleg estére beülök pár baráttal egy kis kocsmába, de mostanság ez sem dob fel.. Csak sajnálom magam (tudom, nem kellene), hogy engem senki sem szeret, nem lesz soha normális családom, nem leszek zenész, .. A „párkapcsolataim” sorra kudarcba fulladnak. Volt például egy alkoholista barátom, egy évig vele laktam, hát nem volt épp egy welness az önértékelésemnek… mégis nagyon sokáig kitartottam mellette, pedig sokszor volt agresszív részegen, nemegyszer okozott igen csúnya sérüléseket. Utólag rettenetesen bánom, iszonyatos gyűlöletet érzek iránta, de nem véletlen, hogy inkább annál a fiúnál voltam, mint otthon… Idén tavasztól sportot űztem a pasizásból (korábban is előfordult), volt, hogy egyszerre 7 „pasim” is volt, de sosem csaltam meg senkit, mindig mindenki tudta, hogy ez nem komoly, és vannak mellettük mások is… Sok mindent kipróbáltam, ezt nem bántam meg… Gondolom azért is csináltam, hogy az önértékelésemet valahogy helyrerázzam, persze ennél diszfunkcionálisabb módot nem is választhattam volna… A mostani barátom is egy ilyen kalandnak indult, de ő meg akart ismerni, aztán ahogy én is megismertem, persze beleszerettem. Az anyukájával imádjuk egymást, olyan, mintha én is örökbefogadott gyereke lennék, azóta náluk segítek be, gyerekekkel igyekszem megszerettetni a zenét., Amióta viszont megműtötték a szemem, ez a fiú is kerül, pedig nem lettem se szebb, se csúnyább, csak a prizmát szedték le.. Előtte olyan volt, mint egy cicává szelídült oroszlán… nem is értettem, mi válthatta ki belőle azt a figyelmet, kedvességet, …pedig róla is szálldosnak a legendák elég szépen., De amikor én nem keresem, akkor meg ő hívogat, sőt, az anyukájával üzenget, ha nem tud elérni…na mindegy, ez már másik téma kicsit, de mégsem… (Gondolom, itt nem csak én lehetek a hibás, hiszen a műtét előtt alig akart elengedni… Így viszont volt 2-3 hete gondolkodni, azt hiszem, kicsit megijedt, mert a dolog kezdett komolyra fordulni, ráadásul ő erőltette, nem én...), Ami a lényeg, hogy iszonyatosan félek attól, hogy olyan leszek, mint az anyám. Anyai nagyapám idős korára, depressziós lett, anyám szerintem nem normális. Ideggyenge lehet, vagy kórosan önbizalomhiányos, ilyesmi… Volt idő, hogy szó szerint kivert a házból –, de nem is a verés zavar igazán, inkább a szavak, amiket gyerekkorom óta hallgatok. (ha az öcsém nem lenne, miattam már rég öngyilkos lett volna, elrontottam az egész életét, miattam nem lett karrierje, mert olyan hülye voltam a sulihoz, hogy otthon kellett velem maradnia tanulni –, ami kimerült az ordibálásban - és a tetejébe még élete kudarca is én vagyok...) Ráadásul kiszámíthatatlan… egyik pillanatban minden szép és jó, van, hogy sírva kér bocsánatot, amiért így meg úgy viselkedett, aztán másnap megint kezdi, csak úgy, minden kiváltó ok nélkül. (Ő anyaként, feleségként sosem állta meg a helyét, nem főzött, alig foglalkozott velünk, sosem járt dolgozni, mindene a tanulás, most is az ELTÉre jár. Apám már elválna tőle, csak a (18 éves) öcsém miatt nem akar. Születésem óta anyám iszonyatosan elhízott, ezt újabban ocsmány sminkkel és a kis Született feleségek-világával kompenzálja. A tetejébe még önző is… nincs benne mit tisztelnem, pláne szeretnem., Amikor nem szól hozzám, mert „épp utál”, de mindenki mással negédesen csicsereg – általában ez van -, sokszor álmodom, hogy kést szúrok belé. A barátaimmal meg persze feszült vagyok, ingerlékeny, illetve pár apróság miatt is kiborulok…Volt, hogy szegény apai nagyanyám szólt valami „épp nem jót”, én meg teljesen kivetkőztem magamból, ordítottam, bőgtem, visítoztam, mint valami idegbeteg, hogy hagyjanak már békén és elmentem… azóta persze megbeszéltük a dolgot, a nagymamám szerencsére nagyon pozitív, megértő ember.) Már felfogom ésszel, hogy nem szabad elhinnem, amiket anyám mond. Volt, hogy vissza is ütöttem, amikor egyszer azért vágott pofon, mert laptopoztam, ő meg szó nélkül kivette a kezemből, én pedig kérdeztem, hogy mit csinál, meg vannak nyitva a személyes dolgaim! (Persze az, hogy „személyes” már nem jelentett semmit, kiderült ugyanis, hogy egy VNC nevű programot telepíttetett a gépemre, hogy olvashassa, miket írok róla – akkor már elmúltam 18 éves, nem keveredtem rossz társaságba vagy ilyesmi, hogy a túlzott szülői aggodalommal takarózhasson)...de legnehezebb válaszolnom neki. (Ezt gyerekkoromban sose mertem, hiába tudtam, hogy nincs igaza...inkább sírva fakadtam. Gondolom emiatt is lettem rejtett kancsal, amiből jött a migrén. Ha felidegesített valami, vagy érzem/éreztem, hogy kezdek bepánikolni - pánikbetegséggel és depresszió gyanújával már többször voltam pszichiáternél, de mindig azt mondták, nem bennem van a hiba, anyámnak lenne szüksége segítségre-, sokszor a fél testem lebénult, vibráló alakzatokat láttam, félrebeszéltem a fejfájástól, vagy nem tudtam beszélni...), Amióta megoperálták a szemem, kisebb az esélyem a migrénre, új szemüveg is kellene, de a szemészemmel megbeszéltük, hogy „kísérletezünk” kicsit, nem kapok új szemüveget, helyette családállításra megyek, hátha ez használ majd… (A szemészem semmit nem tudhat az anyámmal való kapcsolatomról, de nem lehet véletlen, hogy a családállítást javasolja…) Utánaolvastam, mi is ez… Lehetséges, hogy én is azért leszek néha olyan idegzsába, mint az anyám, azért nincs erőm semmit csinálni, csak aludni, azért leszek egy idő után minden kapcsolatomban nagyszájú, „bevállalós” lányból (az sem jó) egy rakás gátlásos szerencsétlenség, mert van valami generációs mező, vagy valami, ami belém ivódott az anyámból – tudat alatt? És ezt valóban megszüntetheti ez a családállítás? Lehetséges, hogy ez megoldhat minden problémát? Ha nem, akkor mit csináljak, hogy ne jöjjenek ezek a rossz hangulathullámok? Kerestem már hobbit, tűzzsonglőrködni fogok januártól, az nagyon tetszik, de félek nem ez lesz a nagy áttörő megoldás. Ha esetleg tudna ajánlani egy-két könyvet, vagy adni pár tippet, hogyan „kezeljem” magam, rendkívül hálás lennék…

Ujpál Zsófia válasza pszichés probléma témában

Kedves Levélíró! A leírtak alapján valóban fontos, hogy változtass valamit a jelenlegi dolgokon. Az, hogy, hogyan alakul a személyiségünk, milyen felnőttek leszünk, jórészt azon a családon, családi környezeten múlik, amiben felnevelkedünk. Az anya személyisége ráadásul nem csak születésünk pillanatától, de már a születést megelőző 9 hónapban is hatással bír az alakuló babára! Az anya érzelmi állapota a hormonrendszeren keresztül hat a magzatra. Egy érzelmileg labilis anyukának nehezebben kezelhető, sírós kisbabája lesz (fordítva ez nem feltétlenül van így, a sírós kisbabáknak nem feltétlenül érzelmileg labilis az anyukája). Szóval a személyiségünkben lévő problémák valóban a családból erednek, az ő felelősségük, az azonban, hogy ezzel most mit kezdesz, az már a te felelősséged. Különösen azért is fontos, hogy ezeket a jellegzetességeket ne „örökítsd” tovább majd a te gyermekeidnek! Ezek a jellegzetességek ugyanis általában generációról generációra adódnak, és minden bizonnyal az anyai nagymamádnak is voltak hasonló dolgai. A családállítás jó módszer, de a te esetedben sokkal inkább az egyéni terápiát javasolnám. Annál is inkább, mert a családfelállítás esetében sok a nem megfelelően képzett kókler, akik ugyan előhoznak belőled dolgokat, de azt nem segítenek kezelni. Bármelyik utat is választod, nagyon jó dolognak tartom, hogy meg tudtad hozni ezt a döntést, sokan nem merik bevállalni. A változáshoz, fejlődéshez ugyanis szembe kell nézni önmagunkkal, a hibáinkkal, a múlttal, stb. ehhez pedig bátorságra van szükség. Gratulálok a döntésedhez, amennyiben az egyéni terápiát választod, tudok abban is segíteni, hogy megfelelő szakembert találjunk neked! Minden jót és jó pihenést kívánok neked az Ünnepekre!

Itt kérdezhet