Kérdés egy pszihiáterhez

Előre elnézést kérek, amiért hosszúra fog nyúlni levelem, de másképp nem tudom vázolni Önnek helyzetünket. Egy olyan ügyben szeretném tanácsát kérni, amely már rég kicsúszott a családunk kezéből, és nem találunk megoldást. Valamennyien szenvedünk ettől a helyzettől, de leginkább a lányom. Nemes Tímeának hívják, 31 éves. (Egy alakalommal volt önöknél 1 napot megfigyelés alatt, akkor öngyilkossággal fenyegtőzött, bevett gyógyszereket, majd a sürgősségi ambulancián történt agresszív viselkedése miatt került Önökhöz. Ez tavaly történt. Rengeteg minden van, ami miatt magamat hibáztatom, pedig soha nem akartam a gyerekeimnek rosszat. Talán nekem is orvoshoz kellett volna fordulnom annak idején, akkor most a lányom nem szenvedne. Alattomos betegség a psiché betegsége, én sem gondoltam, hogy nekem orvos kellene, pedig ott dolgoztam nővérként még abban az időben, mikor az osztály a Gagarin úton volt. Akkoriban voltak a gyerekek kicsik, én pedig elváltam a volt férjemtől, akiről kiderült psichopáthiában szenved. erőszakos, dúrva ember volt. Timi ekkor volt 6 éves. nagyon apás volt, megviselte a válás. Gondolom ekkor tört el valami, de nekem dolgoznom kellett, csak arra figyeltem, enni legyen, iskolába járjanak, ruházni tudjam őket és kifizessem a rezsit. Szerettem a gyerekeimet, ahogy szeretem ma is őket, de a hosszú évek alatt előfordult, hogy elveszetettem a türelmemet, (bár nem sokszor, valóban nem, de Timi erre úgy emlékszik, - gyakran.), olyankor egy két pofon erejéig. Testvérével könnyebb volt a helyzet, de Timit alig bírtam koordinálni. Folyton az apjához ment tanácsért, és bármit szerettem volna, soha nem felelt meg neki, csak az, amit az apja mondott. Nem találta a helyét valószínüleg, ezért elvittem a nevelési tanácsadóba, ahol azt javasolták, változtassam meg a körülményeket. (Ekkor volt egy élettársam, aki közös gyermekünk halála után inni kezdett, és Timi nem szerette őt. Meg is szakítottam vele a kapcsolatot.Én magam soha nem ittam, és nem pasiztam, a gyerekeknek éltem, és abba fáradtam gyakran bele, hogy nekik meglegyen, amire szükségük van. Többet nem adhattam. Egy keresetből (tartásdíjat soha nem kaptam) nem futotta másra, emiatt gyakran volt és van lelkiismertfurdalásom. Timi az iskolában is triviálisan viselkedett, de jó tanuló volt. Gyakran provokálta tanárait, társait, csak viccet csinált mindenből mindenkiből. Semmit nem vett komolyan. ha ezért felelősségre vontam, elment az apjához megnyugvást és igazolást keresni, (szinte naponta), majd feladtam és minden ment így tovább. Egy alkalommal az iskolától (szakiskola, cukrásznak tanult) kaptam egy értesítőt, hogy nem jár iskolába, emiatt bukásra áll. Egy hét megfigyelés után meggyőződtem róla, hogy igaz, bár ő tagadta. Ekkor számonkértem. Akkoriban többször előfordult, hogy ivott is, észre is vettem, de tagdta, kikelt magából, hogy vádolom, és aljas vagyok. Ma már nevetve ismeri el, hogy így volt. Egy ilyen vita közben, (épp süteményt csináltam) felém rúgott, én pedig a sodrófál megütöttem, Emiatt elrepedt a térde, kórházba kellet vinni, ellennem pedig eljárást indítottak hivatalból. Nem lett következménye, de nyomot hagyott mindkettőnkben. Akkor szerintem annyira kiborultam, hogy, hogy nem is tudtam mit teszek. Soha ehhez hasonló nem fordult elő sem előtte, sem utána., Amit a pofonokról rudni kell, talán egy kezemen tudnám számon tartani azokat is, és ezt nem mentegetésből mondom, mert eléggé szenvedek még ettől is. Mindig is szerettem volna jó anya lenni, és figyeltem erre amennyire lehetett. Rengeteg közös programot csináltam magunknak, játszottam, tanultam velük, együtt sütöttünk, főztünk, kirándultunk.. bábszínházba, koncertekre jártunk és sorolhatnám. Persze, amikor dolgoztam, a mami (szintén a pszichiátriáról ment nyugdíjba) vigyázott rájuk. Ez gyakori volt, mert 3 műszak mellett rá voltam utalva., Amikor Timi az iskolát befejezte, a szakmunkás vizsgára együtt készültünk, éjszakákba nyúlóan együtt tanultunk. Sikerült. Lett volna lehetőség, hogy érettségire ottmaradjon az iskolába és 2 év latt a technikusit is megszerezze, de nem akart. Azon a nyáron csak buli, egész nap, csak haverok és csavrgás. Kértem menjen dolgozni, nem ment. Ekkor én felkerestem a volt iskolaigazgatóját, és kérvényeztem, hogy, hadd menjen vissza az iskolába, amelyhez az igazgató készségesen hozzá is járult. Szeptemberben (18 éves volt) az évnyitóra elment, de már úgy jött haza, hogy nem megy, hanem virágot árul az éjszakába, , apu elintézte neki... És ment az éjszakába. Hamarosan vita lett ebből is, mert ott inni kezdett, bár nem részegedett le, de mindig volt benne valamennyi ital. A vitákat elkerülendő, elköltözött egy rockker barátjához. Ezután hamarosna otthagyta az éjszakát, és Sopronban egy pékségben helyezkedett el. Nagyon fájt, hogy távol van, de nem szólhattam bele az életébe már, felnőtt korú lett. Szerettem volna ha tanult volna, mert teljesen érettlennek láttam, de lehet ez csak anyai aggódalom volt. A pékségben megismerte a későbbi férjét, aki akkor a a főnöke volt. Timi mutatós, csinos lány, ma is, báraz utóbbi időben kissé meghizott. Hamarosan összeköltöztek Zsolttal, majd 2 év együttélés után összeházasodtak. Zsoltiban semmi kifogásolnivaló nem volt. 10 évvel idősebb Timinél, családcentrikus ember, az a tipus, aki a világ terheit a saját vállára veszi, hogy szeretteit kímélje. Szép és boldog évek következtek. Timi nem ivott, dolgoztak mindketten. Zsolti jó hatással volt rá. Hamarosan építkezni kezdtek, 1, 5 év alatt felépítettek egy 140 m2 es családi házat, teljesen befejezve. Ekkor jött akövetkező nehézség.. A házasságuk akkor már 5-6. évében nem lett gyerekük. Timi ettől egyre jobban pánikba esett, pedig úgy tűnt, hogy közben ő lett a feleségek, mintapéldája. Dolgozot, sütött főzött, építkezett, intézkedett. Felnőtt. Mindenki örült ennek. És kb. a 6. évben elszakadt valami. Elege lett a szép házból, lebontatta a gyerekszoba falait, és beletörődni látszott, hogy nincs és nem is lesz gyereke., De a gyerek szót nem lehetett neki kiejteni, mert rögtön kiborúlt és sírni, kiabálni kezdett. Hugának közben született babája, amitől kiborult, de mikor ő lett a keresztmama, már szeretettel fordult a kislány felé. Házasságuk kezdett megromlani. A férje 15-16 órákat dolgozott, hogy a kölcsönt fizetni tudják, este fáradtan ért haza. egyikük sem próbált tenni, hogy egymás felé forduljanak. Timi unatkozott, üresnek találta a házasságukat, és a szexuális életüket. Ekkor elkezdett néha bulikba járni egyedül, barátokkal. Először Zsolt is ment vele, de mindig az lett a vége, hogy olyankor Timi többet ivott, és megalázta a férjét, aki nem szeretett táncolni, amit Timi nagyon hiányolt. Később már egyedül járt el. Egy ilyen alkalommal megismert egy rockkert, akivel kisebb románcba keveredett. Persze Zsolt megtudta. Csendesen csak távolodott. Nem hangos ember és nem is indulatos. Bármire képes lenne, hogy Timit el ne veszítse. Ezután már nem voltak együttlétek sem, csak csendben eléltek egymás mellett. 10 év házasság után Timi egyre többet provokálta párját, míg egy napon nekem telefonált. Sejtettem, hogy nem a kutyákkal van baj, mint ahogy azt ő állította, hanem elege van mindenből, kiborult. Kértem, pár napra jöjjön haza, nyugodjon meg, beszélgessünk, ha kell menjünk szakemberhez. Eljött velem. Férjével nem volt vita. (Időközben férjhez mentem, kiegyensúlyozottt életet élünk férjemmel, mos 6 éve) 2 évvel ezelőtt történt ez. Jött a karácsony. és összejött a család, lányaim, anyósom, anyám, és a férjem 2 fia az előző házasságából. Szép karácsony volt, meghitt, békés és boldog. És kb. 2 hét mulva megleptek minket. Timi azzal állt elő, hogy szerelmes a férjem fiába. Márk most 25 éves, akkor 23, Timi akkor 28 éves volt. Közölte elválik, és Márkkal szeretne élni. Kértük ne tegye, gondolja át, nem helyes ez így. Márk tapasztalatlan, fiatal. Ismertük Timi makacs, akarnok természetét. melyet igazán Zsolt tudott kezelni. Olykor pedig előfordult a házasságuk utolsó éveiben, hogy Timi nem dolgozott, de Zsolt csendben eltűrte, nem lázadt, sőt szeretettel várta, hogy felesége megnyugszik, bármennyi ideig tartson is. És ez egyre gyakrabban fordult elő. Visszatérve Timi és Márkra, minden szó hiába való volt, végül Timi (elvált?) férjétől. És ez egy érdekes történet. Elváltak, de Zsolt rendszeresen, szinte hetente eljön hozzájuk, Timi 2 éve Márkkal él. Ha nincs pénzük, bevásárol nekik, olykor Márkkal közösen. Ha Timinek elege van Márkból, (pedig gyakran mostanában) elmegy pár napra Zsolthoz, Márk nem szól, csak vár. Közben az elmult 2 évben Timi egyre inkább iszik. Már nem múlik el nap ital nélkül. Sokszor agresszív, olykor Márkot terrorizálja (bezárja vécébe, hogy ne tudjon dolgozni menni, ha nei ehhez van kedve). Állítása szerint Márk egy rakás szerencsétlenség, mert nem keres 200 ezret, és nehéz vele a megélhetés, sokba kerül az albérlet. Nem futja öltözködésre, szórakozásra, mely leginkább a rockbandák látogatásában merül ki. És élelemre sem nagyon marad, bezzeg nézze meg Zsoltot, bárhonnan előteremtett pénzt, ha nem volt, és neki nem is kellett ezen soha gondolkodnia. (megjegyzem Zsolt gyakran vett fel olyan hiteleket, melyekért verést kapott, ha csak egy napot késett vele) Közben Márk aki kiváló számítógépguru, bevezette Timit a számítógép világának rejtelmeibe, melyet azelőtt nem ismert. Hamarosan a Metin nevű őrület vette kezdetét náluk. Eleinte közösen, majd Márk megijedt, hogy már függőkké váltak, aztán Timi egyedül folyttatta. Lassan két éve csak ül a gép előtt, mellette hevernek a sörösdobozok, naponta 4-5 sört iszik. Egész napokat a Metinnel fogalalkozik. Ez egy olyan játék, amelyben saját személyét egy karakterben testesíti meg, és bármilyen neki tetsző tulajdonságokkal ruházhatja fel. Elsősorban harcos, aki legyőz mindenféle akadályt, közben gyűjtöget és gazdagodik. Többet erről nem is tudok. Közben Márk mosogat, hetente egyszer, -nem főznek, csak néha, meleget alig esznek, legtöbbször én főzök valamit, néha Timi is, de már már alig. Sokat veszekednek. Márk dolgozik egy gyárban 3 műszakban. Timi nem dolgozik, és közben öngyilkossággal fenyegetőzik, mert nem elég semmire a pénz, és betegsen fél az éhezéstől. A múlt hét elején főztem nekik utoljára, most arra az álláspontra jutottam, nem tartom el őket tovább. Közben pedig aggódok. Régóta könyörgök neki, menjünk együtt orvoshoz, de hallanni sem akar róla. Buda Botond a másik vőm barátja, - próbált segíteni, de megalázta őt is, és Botond azt mondta sajnos képelenség az ő akarata ellenére. Mit tehetnék, hogy segíteni tudjak. Márk is szenved ettől, sajnálja. Zsolt is aggódik, és inkább a helyébe hoz bármit, csak nehogy öngyilkos legyen, ... Kérem szíveskedjen tanácsot adni nekem! Mit tehetek, tehetünk, mi a család? Nem szeretnénk magára hagyni, de azt sem bírjuk, hogy sajnálatból mindenkit ki tudjon használni. Tudom, hogy beteg, egyre betegebb. Félek nagyobb baj lesz ebből így., Hogy lehetne rávenni arra, hogy szakemberhez menjen? Mégegyszer is elnézést kérek hosszú levelemért, és köszönöm, hogy idejét áldozta elolvasására, és válaszára. Köszönettel: Pástiné Éva

Dr. Varga Tamás válasza pszichés probléma témában

Tisztelt Kérdező! Sajnos a lánya akarata ellenére nehéz segítséget találni, a család ilyenkorszinte tehetetlen. Gyógyulás motíváció, együttműködés nélkül elég reménytelen. Probálkozzanak közösen, a család tagjai mérsékelt, nem erőszakos meggyőzéssel. Amennyiben úgy tűnik, hogy közvetlen veszélyhelyzet (pl. valós öngyilkossági veszélly) áll fenn a háziorvostól vagy a területileg illetékes pszichiátriai gondozótól kérhetnek segítséget.

Itt kérdezhet