Mi a különbség...?
Mi a különbség a skizotípiás, skizotid, az antiszociális, a, deviáns, az avoidant, a disztímia, a paranoiás (delúzív) személyiségzavarok között. Nem tudom eldönteni ezek különbségeit, mert az egyik gyermekem valamelyikében szenved, bár a diagnózis felállítása F 22.00, F 4190. Bár én úgy hiszem valamiféle szociális fóbiáról lehet szó. A kérdésem, hogy ezt az állapotot gyógyszeres kezeléssel, vagy valamilyen terápiával lehet gyógyítani, hogy stabilizálható legyen a helyzete, mert nem mer belekezdeni semmibe (párkapcsolat, munkahely, baráti társaság). Majdhogynem teljesen beszűkült az élettere, és ez ránk szülőkre is ki hat. Nagyon szeretnénk segíteni neki, ha tudnának javasolni ebben a problémakörben tanácsot nagyon hálásak lennénk, és talán el tudnánk indulni egy normálisabb élet felé. Előre is köszönöm! (egy kétségbeesett anya)
Dr. Veress Dóra válasza személyiségzavarok témában
Kedves Kérdező! A személyiségzavarok nagyon széles skálán mozognak, és az egyes zavarok is nagyon összetettek, aminek a részletezéséte itt nincs lehetőség. Röviden azt lehet mondani, hogy a skizotípiás személyiségzavarra jellemző a furcsa gondolkodás és az ennek megfelelő különös viselkedés. A skizoid személyiségzavarban szenvedők elhanagolják szociális kapcsolataikat nem töltenek időt a barátaikkal, befelé fordulnak és amiatt boldogtalanok. Az antiszociális személyiségzavarban szenvedők nem tisztelik a többi ember jogait, kihasználják őket, érzéketlenek. Leginkább önmagukkal vannak elfoglalva, ezért nincsenek barátaik. Az avoidant típus szociális helyzetekben képtelen teljesíteni, borzasztóan érzékeny a negatív kritikával szemben, ezért kerüli azokat a helyezteket, amikor ezekkel szembesülnie kell. A paranoid zavarban szenvedők gyanakvók, bizalmatlanok és ezért nem keresik mások társaságát. A legjobb megoldás ezeknek a problémáknak az oldására: a pszichoterápia, ami lehet egyéni kezelés vagy családterápia. A kezelések a személyiség átformálása mellett tartalmaznak olyan részeket is, melyek segítenek a probléma jobb megértésében és ennek az állapotnak az elfogadásában is, ezek mellett a beteg új megküzdési mechanizmusokat, problémamegoldó készségeket is elsajátít, melyek ismeretében képes másként reagálni a korábban megoldhatatlanként vélt helyzetekben.
A válasz 5 évnél régebben keletkezett, így egyes tanácsok napjainkra túlhaladottá válhattak.
