Hogyan segithetek?
Van nekem egy szép szőke kék szemű 180cm -es 17 éves fiam.nem azért irom, hogy szép mert az enyém, valóban egy szép száll fiú. Iskolában és itthon is jó magaviseletű. Nem épp csendes természet, legalábbis itthon nagyon humoros, jókedvű. A tanárok komoly és eléggé csendesnek ismerik. Az a gondom vele, hogy nem nagyon akar eljárni itthonról. Van egy 2 évvel fiatalabb öccse akivel nagyon jól egyeznek és ennyi. Pl.ha van egy pattanás van az arcán a szobából ki sem akar jönni ha valaki vendégünk van, ha mindjárt az egyik legközelebbi rokonról is van szó. Ha elmegy egy buliba nem nagyon mer elhivni egy lányt táncolni, habár olyan lelkesedéssel készül (arra is volt pl.hogy mielőtt elment hivott, hogy táncoljak vele és láttam, hogy mennyire izgult, hogy vajon ő jól táncol-e). Az lett a vége, hogy esetleg 1-et táncolt. Néha eljár focizni, viszont ha tudomást szerez, hogyegy új személy is fog menni, már nem akar menni és szóban sem jöhet, hogy a foci végén a társaival tusoljon. Próbálok neki beszélni, hogy valahogy le kellene győzze a gátlásait, de nem nagyon akarom erőltetni, mert már arra is volt pl.hogy azt mondta, hogyha én kezdem, ő nem megy sehova.Általában közlékeny, ha nem is szivesen, de beszél a gátálsairól, viszont én nem tudom, hogy, hogyan segithetek.
Dr. Pálvölgyi Rita válasza kamaszkori szorongás témában
Tisztelt Kérdező, A kamaszkor sok szorongással, gátlással terhes. A fizikai változás, a kapcsolatteremtéssel járó nehézségek, a hormonális változások mind ilyen irányba hatnak. Általában előbb-utóbb túl kerülnek a szorongásokon. A barátnő megjelenése ebben sokat segíthet. Addig is el lehet őt irányítani Nevelési Tanácsadóba, vagy egyéni pszichoterapeutához. Segítségükkel meggyorsítható a folyamat, oldódhatnak a szorongások. Üdvözlettel.
A válasz 5 évnél régebben keletkezett, így egyes tanácsok napjainkra túlhaladottá válhattak.
