Alvászavar kisgyereknél
VAN EGY 6ÉVES KISFIAM, KI MINDIG IS ROSSZ ALVÓ VOLT, DE AZ UTOBBI IDŐBE RMÁLMAI VANNAK. KORASZŰLŐTT VOLT, EZÉRT PROBÁLTUK A MAXIMUMOT NYÚJTANI. MINDIG RENDES IDŐBE FEKTETJÜK 20-20.30 KÖZÖTT, MESEOLVASÁS UTÁN HAMAR ELALSZIK NYUGODTAN, MAJD 2-3 ÓRAKOR KEZD ÉBRESZTGETNI, HOGY FÉL. A SZOBÁBA A SÓLÁMPA MINDIG ÉGVE VAN ÉS VELE IS ALSZOK. NAGYON AGGODOM MERT AZ ŐSZTŐL ISKOLÁS LESZ ÉS EGY ILYEN ÉJSZAKA UTÁN NAGYON FÁRADTAK VAGYUNK. A CSALÁDBA BÉKESSÉG VAN, EGYETLEN GYEREK MINDEN KÖRŰLÖTTE FOROG. NAGYON ÉRTELMES, DE HA KÉRDEZÜK AZ ÁLMAIRÓL FÉL MESÉLNI, HOGY ÚJRA LÁTJA. A NYARALÁSON SEM TUDOTT PIHENNI PEDIG ÉLÉGÉ KIFÁRADT, A KOCSIBA SEM AKAR ALUDNI HA HOSSZÚ ÚTRA MEGYÜNK, MERT FÉL, HOGY OTTHAGYUK, PEDIG SOHA NEM HAGYTUK EGYEDŰL. MINDENÉHEZ NAGYON RAGASZKODIK, NAGYON LELKIZIK HA VALAKI BECSAPJA VAGY NEM MOND IGAZAT. A NAPKÖZIBE, MINTAGYEREKNEK MONDJÁK, ILLEDELMES ÉS SZOFOGADÓ. MINDIG KÉTSZER IS MEGGONDOLJA, HOGY MIT TEGYEN. A CSALÁDORVOS PERITOLT ÍRT, DE ATTOL MÉG ROSSZABB VOLT A HELYZET. KÉREM SEGÍTSENEK. KÖSZÖNÖM.
Dr. Fáklya Mónika válasza alvászavar témában
Kedves Kérdező! Gyermekeknél az esti elalvásnál fontos az azonosság, ezt nagyon jól oldják meg, úgy látom nem is elalvással van a probléma. Két problémakör merül fel bennem: Az egyik az ún. "lidérces álom zavar", amikor az illető az alvás során félelmetes álmok miatt felébred, melyekre emlékszik is. Ennek a panasznak a hátterében állhatnak más kórképek is, de lehetséges önmagában is. A másik betegség, ami előfordulhat a "szeparációs szorongás", melyre jellemző, hogy a gyermek nem alszik egyedül, nem akar elszakadni a szüleitől, akár különböző testi panaszokat is említhet, hogy ezt ne kelljen, rossz álmok is előfordulhatnak. Ennél a kórképnél a gyermek túlzottan fél a szülőtől való elszakadástól, ireális félelmei vannak önmagával vagy gondozójával kapcsolatban. Az előbb említettek hátterében nem feltétlenül kell állnia a szülők tetteinek, láthatott, hallhatott is valamit a gyermek, illetve, ahogyan részleteztem, az utóbbi esetben irreális félelmekről van szó. Azt javaslom, keressenek fel gyermekpszichológust.
A válasz 5 évnél régebben keletkezett, így egyes tanácsok napjainkra túlhaladottá válhattak.
