Gyógyszerfüggőség és pszichotikus tünetek

 Tisztelt Doktor Nő/Doktor Úr!

Végső elkeseredésemben, ide s tova 15 évnyi gyógyszerfüggőségem miatt élek a lehetőséggel, hogy írok Önnek. 22 éves fiatal nő vagyok, és 8 éves korom óta használok Novorin orrcseppet. 8 évesen egy szimpla, mezei megfázással kezdődött az egész függőségem, majd, amikor a betegségből kigyógyultam az orrcseppet ugyanúgy használtam tovább, és így telt el 3 év, amikor is 11 évesen kivették az orrmandulámat, gonolván az orrcsepp függőségem ebben gyökerezik. A műtét utáni 1-2 hétben nem használtam az orrcseppet, majd fokozatosan újra felvettem a rossz szokást. Édesanyámmal orr-fül-gégészetről orr-fül-gégészetre jártunk, ahol mindegyik szakorvos elmondta, milyen további tünetegyüttesek fognak kialakulni, amennyiben nem hagyom el az orrcseppet. Kb. 14 éves korom óta állt be az a stagnatív állapot, hogy 1, 5-2 havi rendszerességgel telítődik a szervezetem az orrcsepp által bevitt toxic anyagokkal, és ilyenkor a szervezetem kiüríti ezeket, és nagyon rossz lesz a közérzetem, igazán betegnek érzem magamat, és hiába csepegtetek az orromba, mit sem használ. A csepegtetések rendszeressége függ a miliőtől, illetve az engem ért külső impulzusoktól, de átlagban 2 óránként kell, hogy csepegtessek, különben hihetetlen tüneteket produkál a szervezetem (fizikai és pszichés tüneteket egyaránt). Természetesen, a hosszú évek során már próbálkoztunk placebo-effektussal, amikor megkértem valakit, hogy a tudtomon kívül vizet tegyen az orrcseppbe, vagy legalább hígítsa azt. Természetesen rögtön felismertem, hogy nem a megszokott szérumról van szó, és vagy pánikrohamot kaptam, vagy végtelenül levert lettem, esetleg agresszív kitörésim voltak. Az évek folyamán, saját belátásomra próbáltam letenni a Novorint, és ki is bírtam nélküle pár óra hosszat, de valami hihetetlen pokol volt, amit át kellett élnem, és teljesen elvesztettem az önkontrollomat.
Az orrcsepp nélkül ki sem tudok mozdulni itthonról, több ízben ellenőrzöm, hogy a táskámba van-e, és stressz helyzet esetén rögtön csepegtetek az orromba, legyek bárhol. Pillanatnyilag abban a stádiumban vagyok, hogy a szervezetem löki ki magából a töméntelen, mennyiségű orrcseppet (távozik az orron, illetve a számon keresztül), és mérhetetlenül levert vagyok, félek, szorongok, és nem merek kimenni utcára. Hiába csepegtetek, mit sem hat. Ezen átmenetek kb. 3-4 naposak, utána minden visszaáll a régibe, és én képtelen vagyok letenni az orrcseppet. Hetente körülbelül 1-1, 5 Novorint használok el, de, mint azt már fentebb kifejtettem, ez függ az engem érő külső behatásoktól. Amennyiben nem hat az általam elvárt szinten az orrcsepp, úgy remegek, szenvedek, szorongok, és felerősödnek az egyébként is meg lévő fóbiáim (pánikroham, félelem a tömegben, nem merek felszállni tömegközlekedési eszközre, vagy ha már épp utazom, akkor le kényszerülök szállni, az emberekre nem nézek rá, mert akkor azt érzem, hogy menten elájulok, vagy elvesztem az önkontrollom, a józan eszem).
A betegségem summázva ennyi, majdnem 15 év kellett ahhoz, hogy megtegyem az első lépést a megoldás felé, mert már képtelen vagyok ezzel együtt élni, az idegeim az utóbbi időben elég labilissá lettek, és végtelenül elegem van abból, hogy az életem egy fiolától függ fiatal létemre. Most érkeztem el arra a pontra, hogy elég, de egyedül képtelen vagyok letenni. A fül-orr-gégész szakorvos már több ízben megmondta, hogy a problémám nem az ő szakterületét érinti, mivel nem szervi elváltozás okozza a függőségemet -bár orrnyálkahártyám már nincs, és a szakorvos szerint rövidesen ki fog lyukadni a két orrlyukamat elválasztó csont-. Mindennek tudatában vagyok, ésszel és értelemmel felmérem, hogy rendkívül rossz, amit teszek magammal, és a szervezetem sem tudja ezt már sokáig tolerálni, az idegeim kikészültek, és kezdek belefásulni az orrcsepp ellen való harcba.
, Amiért megkerestem Önt, hogy pillanatnyilag patthelyzetben vagyok, ugyanis nem tudom kihez kéne fordulnom, úgy érzem, hogy az orvosok zöme elbagatellizálja ezt a problémámat, és -teljesen jogosan, és érthetően- úgy nyilatkozik, hogy tegyem le az orrcseppet, de ez egész egyszerűen nem megy! A háziorvos 3-4 évvel ezelőtt azt mondta, amennyiben nem teszem le, úgy ajánlott lenne befeküdnöm elvonókúrára, amit nem feltétlenül szeretnék, de készséggel állok elébe, ha ez az egy megoldás létezik. Az orrcsepp engem megnyugtat, stresszhelyzetekben hatványozottan használom, így elképzelhetőnek tartom, hogy az orrcsepp elhagyásával egy másik gyógyszert kéne szednem. Nem tudom mi lenne a helyes, vagy járható út, de most nagyon erősen azt érzem, hogy képtelen vagyok ezzel a nyavalyával tovább együtt élni.

A mihamarabbi válasz reményében maradok tisztelettel:

A. Anna

WEBBeteg Szakértő válasza gyógyszerfüggőség témában

Kedves Anna! Az Ön problémája mindenképpen pszichiátriai kezelést igényel, lehetséges, hogy kórházi bennfekvést is. Egyrész beszélhetünk függőségről is, másrészt esetleg kényszercselekvés is lehet az orrba csepegtetés. A pontos diagnózishoz pszichiátriai vizsgálat szükséges, keressen fel szakrendelést.

Itt kérdezhet