Óvoda

Tisztelt Doktornő! Kislányom szeptemberben kezdte az óvodát. Döcögősen indult, mert addig szinte össze voltunk nőlve. Reggelente sokat sírt, de, mint más gyermek ő is elkezdett beilleszkedni. Novemberre odáig jutottunk, hogy már szívesen ment oviba. Az idegenekkel szemben mindig bizalmatlan volt. Egy fél óra mindig kellett, mire feloldódott és szóba állt akárkivel. Most januárra történt vele valami, mert a családtagokon és közeli barátokon kívül senkivel nem áll szóba. Az oviban egyáltalán nem beszél, ha kérdezik sem válaszol csak bólogat, sokszor elsírja magát ha nem értik mit akar, vagy ha pisilnije kell. Ez konkrétan 2 hete tart. A papáival szemben is visszahúzódóbb lett, akikkel eddig váltott egy-két szót azokkal sem akar., Amikor kérdezem miért nem beszél, azt mondja mert nem akar, nincs kedve. Engem nagyon bánt a dolog és sajnálom is őt, szeretnék neki segíteni, hogy fel bírjon oldódni. A családunkban feszültség egyáltalán nincs, elég harmonikusan élünk. Veszekedni egyáltalán nem szoktunk, sem vele, sem egymással. Arra lennék kíváncsi, hogy van-e okom az aggodalomra és komolyabban kell foglalkoznom a problémával, vagy egyszerűen csak makacsságról van szó. Azt tudni kell róla, hogy nagyon makacs kislány és mindig volt egy-két "dilije". Pl. jelenleg velem nem hajlandó orrot fújni, csak az apjával, előtte vele nem akart csak velem. Előre is nagyon köszönöm a válaszát! Tímea

Ujpál Zsófia válasza gyereknevelés témában

Kedves Tímea! Mindenképpen érdemes a jelenséggel foglalkozni. A kisgyerekek viselkedésében történő változások reakciók a környezetükben történő változásokra, problémákra. Mi történhetett az ő kis életében, ami visszahúzódóbbá, félénkebbé tette? Ebben a korban a kicsik még nehezen fogalmazzák meg az érzéseiket, ők is csak annyit éreznek, hogy valami nem jó. Ez a belső lelki feszültség, ami eredhet nagyon sokféle okból, azután könnyen hozzákapcsolódik olyan dolgokhoz, mint pl. sötétségtől való félelem, elzárkózás, félelem az idegen emberektől. A kislánya fél valamitől, és ez a félelem talán máshonnan, más feszültségből ered. A túlságosan szoros anya-baba kapcsolat oldódásával erősödhetnek ezek a belső szorongások, amikor elkezdenek leválni, függetlenedni az anyukától. Az addig nagyon biztonságos világ egyszer csak megtelik elvárásokkal, félelemteli dolgokkal. Segíthet neki kifejeznie az érzéseit, ha játszik, bábozik vele, vagy rajzoltatja. Ilyen formában a gyerekek könnyebben megjelenítik, mi zajlik bennünk, segít nekik megszabadulni a felesleges belső feszültségektől, és segít Önnek is, hogy jobban megérthesse, mi is az ő baja. Ilyenkor bábozáskor például a téma adott (pl. „Kismackó az óvodában”), a szereplőket segíthet neki kiválasztani, a játék menetét pedig már ő irányítja, a saját belső világa által meghatározva. Amennyiben a problémák nem oldódnak, illetve csak fokozódnak, érdemes felkeresni egy gyermekpszichológust, hogy a későbbi gátlásosságot, önbizalomhiányt megelőzzék így! Minden jót kívánok!

Itt kérdezhet