Miért vagyok ilyen?, Hogyan változzam?

Tisztelt Doktor Úr/Nő! 1 hónapja összeköltöztem a párommal akivel nagyon szeretjük egymást. 5 éve vagyunk együtt és úgy döntöttünk ideje az együtt lakásnak. Nagyon jól megvagyunk., Ami miatt írok az az, hogy a szüleim nem képesek elfogadni, hogy eljöttem. Felvázolom röviden a helyzetet: 8 hónapos koromban meghalt az édesanyám, és és mivel apu nem tudott volna gondozni mert még ott volt a nővérem is ezért keresztanyukám nevelt a 3 lánya mellett engem is 3 éves koromig. 3 éves koromban apu visszavett mert feleségül vett egy nőt. Hazakerültem., De Doktor Úr/Nő! Én soha nem éreztem azt, hogy otthon vagyok! A mai napig sem érzem ezt, amikor hazanézek. Sőt nem is hiányzik. Mi velem a baj? Jellemezném a szüleimet: Nevelőanyám: apuval összevesztek, ami minden napos volt és még ma is az, az elején megmondta nekem, hogy ha apu veszekszik vele vagy fordítva akkor is én fogok tőle kapni tettel szóval mindennel. A lényeg, hogy ha apu őt felidegesíti akkor ő a feszültséget rajtam vezeti le még akkor is ha éppen nem feszült, de akkor triplán. Kaptam én nem egy beveremafejed az asztal sarrkába, vagy szembe köpést és hajráncigálást.. vvolt, hogy húgomat puszival ébresztette engem meg a hajamnál ogva rángatott k az ágyból, hogy ébredj te kis kurva pedig kb 7 éves lehettem. A lelki terrorizálásról már nem is beszélve, amikor nem tettem soha semmi jót minden rossz volt és mindenért kaptam is. Ő ilyen volt Velem és a nővéremmel is de leginkább Velem., Amikor veszekedés volt igykeztem mindig a legkisebb sarokba bebújni és ott játszani, de persze ez sem volt jó mert miért sajnáltatom magam., Amikor nagyobb lettem akkor is én voltam a kurva pedig még barátom sem volt mitöbb útáltak az osztálytársaim mert ráadásul nem is voltam szép sem. Számtalan dolgot tudnékmég mesélni, de röviden ennyi., Amit még tudni kell, az az, hogy az utóbbi években jobb lett a kapcsolatunk nem bántott annyit ha bántott is akkor azt csak szóval. Az utóbbi párhónapban meg egyenesen nagyon jó volt a kapcolatunk, de akkor sem tudtunk beszélgetni nagyon.. Apu: Apu szeret engem tlságosan is próbált mindig védeni anyámtól pedig ő a mai napig ne tudja miket művelt velem mert nem mondtam el., De a túlzott védelmezése is rossz volt mert ezért is kaptam anyámtól. Apu már 7 évesen kivitt a paprikaföldre mivel ezzel foglalkozunk és ha tetszett ha nem dolgozni kellett. Soha nem volt nyári szünet nyaralás...semmi egyéb. Max 1 hét keresztanyumnál, de amikor hazajöttem akkkor anyámtól is kaptam és aputól is amiért nem segítettem. Mindig, amikor keresztautól hazajöttem megbetegedtem, ez nagyon sokáig így ment. Apu mindig meg van sértődve ha nem segítek otthon a suliból is sokszor kikért még a szakvizsgámra is alig tudtam felkészülni mert meg volt sértődve, hogy nekem fontosabb az iskola, mint hogy otthon segítsek. Ezekért a dolgokért döntöttem úgyhogy jobb ha elköltözök otthonról., De most...istenem.. nem bírom sajnáltatják magukat, hogy mennyi a munka és hogy én milyen hálátlan vagyok mert nem segítek. És hogy egy kis kurva, hogy házasság előtt összeköltözök a barátommal. Kapom az ívet és nem tudom mit tegyek mondam, hogy majd hazajárokk segíteni, de ez sem állapot. Nem lehet velük beszélni sem nem tudom hpgy lehetne megmenteni a helyzetet. Múlt héten voltam otthon barátommal, segíteni és úgy volt ezen a hétévégén is hazamegyek, de nem akarttam, nem keresnek ha én nem keresem őket, nem hívnak és most én sem hívom őket mert anyám múlthéten megint csak cseszegetett, , sőt még barátomat is bántotta. Nem hiányoznak és emiatt is lelkiismeretfurdalásom van mert nem segítek és hogy igazuk van hálátlan vagyok, de már nem bírok otthon lenni nem akarok, kérem adjon tanácsot... Mit tegyek? Mi a hiba bennem?

Dr. Veress Dóra válasza családi szeretet témában

Kedves Kisasszony! Komolyan azt kérdezi, hogy mi a hiba MAGÁBAN? Olvassa el a saját sorait és rájön azonnal, hogy itt nem Önben van a legnagyobb hiba! MIért kellene örömmel hazamennie és segítenie a szüleinek, amikor azok nem tettek semmit azért, hogy Ön jó érzéssel menjen haza. Az, hogy eltartották nem elég ok arra, hogy követelőzzenek! Sem a nevelőanyai elutasítás, sem az apai túlvédés, és kizsigerelés nem elfogadható szülői magatartás. Ön azzal tette a legjobbat magának, hogy elköltözött otthonról és megpróbál a barátja mellett új életet kezdeni. Megannyi viszontagság ellenére is tud szeretni és kötődni, ez pedig túl fogja lendíteni ezeken a nehézségeken. Most figyeljen magára, alakítson ki olyan életet maga körül, amilyet mindig is szeretett volna. Keresse meg azt az embert, aki mellett el tudja képzelni az életét, és adjon meg mindent a saját gyermekeinek, amit nem kapott meg a szüleitől. Az önálló élet megteremtésénél támaszkodjon a keresztanyjára, mert ha jól értettem, nála jól érezte magát és ad a szavára. Fiatal még, szüksége lesz segítségre, és támaszra, szerintem hozzá nyugodtan fordulhat bizalommal. Az iskoláit fejezze be, mert a mai világban nehéz lesz tudás és papirok nélkül boldogulni. Képezze magát és ne búslakodjon, amiatt, hogy nem tud megfelelni a szülei elvárásának. Ne hagyja, hogy érzelmileg zsarolják magát, oldják meg a paprikaszüretelést ahogy akarják, mert a család és a családtagok közti szeretet és összetartozás nem egynelő az ingyen munkával!

Itt kérdezhet