Psziciátriai kérdés

Tisztelt Doktor Úr / Doktornő! Párom édesanyja 50 éves fiatal nő, tavaly óta rokkantnyugdíjas, tőlünk 180 km-re egyedül él egy társasházban, férje 20 éve elhunyt (akkor volt ő 30 éves), egy fia van. Újra nem házasodott, kapcsolatai nem voltak. Szülei, testvérei a közelben, néhány utcára laknak tőle. Férje halála nagyon megviselte, és csak a gyermeknevelésre koncentrált, új kapcsolatot nem kezdeményezett, az évek során senkije nem volt, így lelkileg elsivárodott, elmagányosodott, talán ennek köszönhetően is 2007-ben egy jóindulatú agydaganatot találtak nála, melyet sikeresen megműtöttek. Párom elmondása szerint a műtét óta kezdett furcsán viselkedni. Ma ott tart, hogy magában beszél, és a szomszédok elmondása szerint, arról beszél és azzal fenyegetőzik, hogy felrobbantja a társasház kazánját. A szomszédok félnek és érthető módon tőlünk várják a megoldást, de mi tanácstalanok vagyok, mert hallani sem akar semmiféle pszichiátriai kivizsgálásról, betegségtudata nincs, teljesen egészségesnek tartja magát. Párom szerint, amikor még üzletkötőként dolgozott, olvasott a pozitív gondolkodás erejéről, arról, hogy ha pozitívan állunk dolgokhoz, akkor sok mindent elérhetünk. Mára ez rögeszméjévé vált, de valami egészen más értelmezést kapott. Úgy gondolja, hogy a szomszédok keserítik meg az életét, és hogy a szomszédok agyhullámokkal manipulálják. Párom beszélt a háziorvosával, aki készségesen írt beutalót, ismerve a helyzetet. Sajnos azonban az édesanya nem akar hallani semmiféle kivizsgálásról. Bármikor szóba kerül a téma dührohamot kap, és szinte úgy kell lefogni. Kijelentette ő semmilyen körülmények között nem hajlandó orvost látni. Kérdésünk az lenne, hogy mit tegyünk ebben az esetben, hová kell fordulni elsőként, milyen lépéseket, milyen sorrendben kell megtennünk. Mivel emberek élete van veszélyben, van-e rá mód, hogy akarata ellenére kivizsgálás, kezelés alá helyezzék, vagy előtte fel kell robbantania a házat, vagy esetleg a felsoroltak elegendő indokot szolgáltatnak az akarata ellenére történő kezelésre. Vagy talán az lenne a legjobb, ha nem bolygatnánk, nem bántanánk ezzel a kezeléssel, mert talán még csak többet ártunk és még inkább megharagszik ránk is és a szomszédokra, és akkor azért robbantja fel a házat. Ön mit tanácsol?

Dr. Veress Dóra válasza paranoiditás témában

Kedves Asszonyom! Én a mielőbbi kórházi kezelést tartanám egyedüli üdvözítő megoldásnak! Két lehetőséget látok. Az egyik az, hogy háziorvosi beutalóval megpróbálják rávenni, hogy vizsgáltassa meg magát. Habár ennek kicsi az esélye, mint írta, de néha sikerül rávenni, hogy valamilyen neki fontos tünet miatt vizsgálják meg, pl. alvászavar, rosszkedv, étvágytalanság. Ha így elvihető a pszichiátriára, akkor ott már el lehet mmondani, hogy mi a valós probléma. A második lehetőség, hogy, amikor fenyegetőzik, vagy dührohama van, akkor ki kell hívni a háziorvost vagy a mentőket, és beszállítatni, mint közveszélyes beteget. Ha nem akar menni, akkor a rendőrséget is értesíteni kell, és karhatalommal beszálíthatják. Ezt egyébként nem csak Önök kérhetik 180 km távolságból, de a ház lakói is.

Itt kérdezhet