Szorongás és pánikbetegség

Én 1997 óta de akkorsulyosan lettem depis. Szedtem sok sok gyógyszert,feküdtem a pszichiétrián altattak 8 hétig,hipnozisbankezeltek, megmaradt 2 féle gyóügyszerem de rendbe jöttem 2000 óta ujra tudok dolgozni nemis keveset és mindenhez van életerőm. 6 havionta járok ellenőrzésre lx, de remekül érzem magam. Azért megvannak a bizonyos tünetek,hogy fáradt vagyok, de rengeteget alszom .Lefogytam 36 kg-ra, és most 76 vagyok,. Tehát ki lehet gyógyulni csak olyat kel tenni amit nem szivesen teszünk meg. Pld.orvosi javaslatra kiskutyám lett,hog igenis levigyem foglalkozzak valamivel.hát ő kihozott mindenből igy igaz. Ma nem szégyenlemha felveszenk táppénzre depi miatt 40 %-os rokkantságot értem el most jön a következő leszázalééklás,mert koromnál fogva artrosist kaptam, de ez van. Csakmegosztani akartam veletek,hogy ki lehet gyógyulni.

Mi az a sedatif pc ? Úgy látom, te nagyon fiatal vagy. És rossz alvó....Rohamok...Nos nálad ez pontosan és részletesen miben nyílvánul meg? Írtál a szerettekről.Ők nem segítenek, amikor rohamod van, vagy csak beszélgetni akarsz?Ha értetlennek vélsz, valószínű a korkülönbség az oka, emiatt ne légy türelmetlen velem, ha többet kell magyaráznod dolgokat.Ha szükséged van az e-mail címemre, szólj!

Igen, nem látott....azért mert pénteken mehetek be hozzá. Múlthét csütörtökön volt a pótvizsgám ahol eredményhirdetés előtt felhívott a cégnél a titkárnő megkérdezni, hogy kívánom-e náluk folytatni a tanulmányaimat....kicsit se volt lezsírozva az ügy. 2 azt követő délutánon újabb rohamom volt emiatt és felhívtam a régi dokimat h mit csináljak erre hümmögve annyit mondot tartsak ki és jöv7n szívesen lát a rendelőjében. Addig nyugodjak meg és lazítsak.....naja főleg, hogy ma este amikor írok kb 15 perce lett vége a legutolsó rohamomnak úgy, hogy lefekvés előtt 3 sedatif pc-t vágtam be. Kerestem non-stop lelkisegély szolgálatot de bács-kiskunból nem enged hívást oda mert nem körzeti és még mobilról előfizetésesnek vezetékest hívni.......stb.

Nem tudom, mire gondoltál a Pfff -val.Van igazság abban amit írtál. De te hiába ismerni véled tested, a doki azért tanul élete végéig, hogy orvosilag, mélyebben tudjon. És gyógyítani. Lásd, én évekig hasmenéssel kínlódtam, enni se mertem. A pszichiáternél derült ki, a pánik okozta. Bízni a gyógyítóban és önmagadban. Mintha azt bizonygatnád, bármi bajunk van, orvoshoz menni és elfogadni a kezelést tiszta őrültség. A mellettünk segítő szeretteink támogatása életbevágóan fontos, de az alap problémához szakértő kell.Ha csőtörés van a lákásodban, ahhoz is azt tanult szakit hívsz. Legfeljebb megnézeted kettővel is, nehogy csalódás érjen. Milyen tapasztalat alapján alakult ki leírt véleményed? Én jól kijövök a pszichiáteremmel, türelmesen elmagyaráz mindent, amire kíváncsi vagyok.De volt beteg, akinek a második doki jött be, vele tudott kommunikálni.Sőt, nekem 15 éve egy kissé konzervatív doki jutott, aki miatt megtagadtam a kezelést. Nem egy nyelven beszéltünk, ragaszkodott a gyógyszeréhez, ami nálam komoly mellékhatásokat okozott.Téged akkor doki nem is látott?

Más az, ha túlélésképp rá vagy szorulva a folyamatos adagolásra és megint más a lelki panaszok amit normális kurzusok során ki lehet belőled rántani mint a rossz fogat. Ha valaki jellemileg olyan gyenge, hogy minden felelősségét az orvosra bízza várva, hogy majd Ő meggyógyít mert szakember és mert tudja mit beszél az ne is várjon hipp-hopp gyógyulást. Ki nem ismerné jobban a baját mint maga a beteg.....másrészt aki azért szedi a gyógyszereket mert azoktól várja a gyógyulást az ismét PLACEBO-zik és ismét képtelen természetes úton szembenézni a félelmével és csak menekül tovább. Nem tesz különbséget a drogostól... Harmadrészt nem vagyok tápos, sose voltam az. Kínáltak egy alternatív utat amit kipróbáltam de idő előtt rájöttem, hogy azt az élményt máshogy is meglehet kapni szintén egészségesebb módon. A gyógymód leggyorsabb módja ha szenvedő személy maga mellé gyűjti akiket szeret és erőt adnak neki vagy beül az orvoshoz aki NEM parancsokat osztogat hanem betársul és vigyázz a betegére avagy a 2t kombináltan csinálni.

Aki a gyógyszerektől fél, mellékhatásokról beszél annak egy történet....17 éves fiam majdnem meghalt, körbe csodálták az orvosok. Ritka genetikai betegség, amire élete végéig gyógyszert szed. Ha 1 nap kimarad, trombózist kap. Eszébe se jut kétségbeesni, hamar túltette magát a kötöttségeken. Még itthon hasba injekciózta magát hetekig! Megerősítette a betegség. Ti betegek, miért féltek és miért nem akartok gyógyszert szedni? Egy 17 évesnek több esze és ereje van? Én példát vettem fiamról, mert ha kioktatna, joggal.A gyógyszer a mindennapjaihoz tartozik, nem is beszél róla, szedi és így egészséges. Ti nem az akartok lenni?!

Teljes mértékben igazat adok neked. Télleg hülye voltál. És titáni... A kérdésedre válaszolva: ha valamit meg kell javítani, az sohasem lesz új. De ha olvastad az előtted szólók véleményét, az is óriási élmény, hogy elmehetsz a Sparba vásárolni, vagy felülhetsz a buszra a gyerekeiddel, hogy el tudod látni a napi dolgaidat szédelgés nélkül. És eszedbe se jusson, akár évek múlva sem, hogy elhagyod a gyógyszereidet, az orvos tudta nélkül. Ha szépen gyógyulsz, akkor az orvos javasolni fogja az adagod csökkentését. De ezt is csak nagyon lassan szabad csinálni. És akkor eljutsz egy minimális mennyiséghez, amit szerintem soha sem szabad elhagyni, hanem fenntartó jelleggel szedni kell. Ezt a betegséget, ahogy a többit se, nem szabad szégyellni. Nem kell beszélni róla senkinek, ha nem akarsz, és a gyógyszerről sem. Hogy életem végéig szednem kell ezeket a gyógyszereket? Na és? Életem végéig ennem kell, innom kell, WC-re járni kell. Aztán már nem kell. Sztem maradj itt közöttünk, nyugodtan írd meg a napi bánatodat, mi mindenre tudunk megoldást. Aztán vagy megtartod, vagy nem tartod meg. Bela. Kovacs Bela

gyógyult betegként írom, hogy mi nők hajlamosak vagyunk túlbonyolítani a dolgokat. Sminkelünk,gondunk van a hajunk illatára, hogy elbűvöljük párunkat. Minden gondolatunk a másik szeretett ember apró rezdüléseit lesni.Vagy gyerekekre vágyunk, megkapjuk, csak az egészségünk eszünkbe se jut. Mintha ez önzőség lenne, holott kötelesség! Ne bánkódj, jó úton haladsz, rövidesen kikiabálhatod fórumon: nekem is sikerült!

Nekem címezted szavaid, de csak most tudok válaszolni. Rettenve olvastam kábszeres múltad - mert remélem, az!Minden ember cipel valamilyen nem-szeretem keresztet. Valaki összeomlik, mások kihívásként tekintve, megoldják. De át kell értékelned magadban az életet, mert sokkal értékesebb és szebb, mint amit az LSD nyújthat, vagy alkohol. Rövid időt kapunk a Földön, teljes öntudattal, éberséggel örülni kell. Akarni kell, mint ahogy a gyógyulást is, orvoshoz menni is. És akarni kell a jót, ha csöppnyi is,apróságokat értékelni. Ha megadod a címed, küldök egy tanulságos videót. Végtag nélküli, fiatal és boldog emberről......Annak nehéz a problémákat megoldani,aki fél saját magától, hogy gyenge, inkább meg se próbál változtatni....Hidd el, csak az első lépésnek van súlya, aztán könnyen megy az út, egy boldog és tiszta élet felé!Írd meg, elmentél-e dokihoz,s mit mondott! Kitartást és hitet kívánok!

100%-ban gyógyítható betegség ez? Igen, jó orvos kezében vagyok, aki szerint már az jó jel, hogy saját magam kerestem fel segítségért. Jó hülye voltam, hogy nem tettem meg előbb... Mennyi szenvedéstől kímélhettem volna meg magam!