Szorongás és pánikbetegség

Írod, hogy nem vagy hipohonder, hogy egy pici baj miatt a netet bújjad. Közben meg a tüneteid egyre növekedtek, és szaporodtak. De Te titáni módon ellenálltál. És itt nem az anyukád bajára, nem az öcséd többszöri balesetére gondolok, hanem a saját rosszulléteidre, félelmeidre, amik már akkor is megvoltak, amielőtt a bajok a családban elkezdődtek. De nem ez a lényeg, mostmár. A gyógyszereidből, amiket szedsz, látni, hogy valóban gondos ápolás alatt állsz, és tényleg szakember írta fel őket, és nem a kéményseprő. A gyógyulásod mértéke, és a gyerekeid nyugalma most a Te kezedben van. Tartsál be minden utasítást, a kezeléssel kapcsolatban, és ha bármilyen gyanus jelet érzel magadon, vagy magadban, a gyerekeid érdekében, kötelességed megnézetni a dolgot orvossal. Nincs jogod hanyagnak lenni magaddal szemben, mert a gyerekeidnek anya kell. Az egész hipohonder szemlélet egy öriási baromság. Ha van neted, nézd meg a tünetedet. De legalább orvos hadd nézze meg. És ha nem muszáj, ne titánozz magaddal. Bela. Kovacs Bela

Köszönöm szépen a választ! A szerencsétlen út alatt az idáig vezetőt értettem. 2004-ben kezdődött, pár éven belül anyukámat nőgyógyászatilag műtötték, ridegen közölték vele; búcsúzzon el a családjától. Aztán a volt barátomat lecsukták, nem is tudtam, milyen emberrel van dolgom. Utána az öcsémet motorbaleset érte, kómában volt, hihetetlen módon felépült. A biztosításból kapott pénzen Ibizára mentünk nyaralni ketten a tesómmal. Ez volt 2004-ben, akkor a repüléstől való félelmem olyannyira felülkerekedett, hogy két héttel előtte iszonyat rosszul éreztem magam. Hányingerem volt, rossz közérzetem. Aztán a nyaralás után jobban lettem. De a rosszullétek - enyhébbek - megmaradtak, néha előjöttek, bizonyos "nemakarom" esetekben. Nem volt ugyan kínszenvedés, de a mindenkori életminőségemet meglehetősen károsította. Aztán 2006 júniusában, 4 hónapos terhesen, az esküvőm napján, a lakodalmunk alatt az öcsém autóbalesetet szenvedett. Engem éppen akkor "raboltak el", mikor megláttam az árokban az autóját, rögtön tudtam, baj van. A kiérkező mentősök 3/4 órán át próbálták újraéleszteni, sikertelenül. Én ott álltam, menyasszonyi ruhában, imádkozva az életéért, vagy azért, hogy ne szenvedjen, mielőtt jobb helyre kerül. Talán a terhesség miatt is, kénytelen voltam emelt fővel viselni a szörnyű gyászt, tartani a családban a lelket. Azóta megszületett a kisfiam, aki már 2.5 éves, és van egy 8 hónapos kisfiam is. Bennük kapaszkodom, kapaszkodtam. A második kisfiam születésekor, a császármetszés befejezése alatt is elkapott a roham, habár deréktól lefelé lebénítottak, úgy éreztem, mozgatnom kell a lábam, alig bírtam magammal. Azért nem mentem el pszichológushoz előbb, mert nem is tudtam, mivel küzdök. Nem vagyok hipochonder, hogy a netet bújjam minden tünet után. Kb. 1-2 éve tudom, mit jelent ez. Mióta sokasodtak a tünetek, mióta megkeserítik az életemet a rohamok. Nem vagyok önmagam, azelőtt életvidám, társaság középpontját kereső egyén voltam, jó humorral. Most meg... Szeretnék mihamarabb kikászálódni belőle. Ma valahogy rosszabb napom van, talán a front miatt, a gyerekem is hisztisebb... Ahogy olvasom, azt mondjátok, teljesen, véglegesen meg lehet gyógyulni?? Az nagyon jó hír lenne.

a csúnya vérkép a helex előtt készült. Ma voltam ultrahangon, vesekövem van, de nem fognak vele semmit csinálni, azt mondták sok folyadék és kipisilem. Holnap megyek vissza az orvoshoz, íratok vele egy papírt, hogy hadd menjek el ekg-ra, meg egyet a pszichiáterhez. Nagyon jó pánikmentesnek lenni, nem is tudom szavakkal kifejezni,

Szia! Gyógyulsz, és jobban érzed magad. És ehhez nem kellett más, mint elmenni a pszichiáterhez ( igaz, kicsit későn kapcsoltál) és beszedni a gyógyszert. És semmiképpen nem abbahagyni, amíg az orvos azt nem mondja. Ha 5 év, akkor 5 év. Egyetlen dolgot nem értek: mit nevezel szerencsétlen útnak? A pánikba való beleesést, vagy a kijövetelt? Azért egyet még nem értek: miért kellett "titáni" módon szenvedni, amikor már előbb is mehettél volna dokihoz?

26 éves, kétgyermekes anya vagyok, 5 éves pánikbetegséggel. Húztam, halasztottam az orvos felkeresését, úgy gondoltam, titáni módon uralni tudom - meneküléssel, gondolat eltereléssel - a betegséget, mígnem augusztus elején rosszul lettem vezetés közben. Soha még ilyen rosszul nem éreztem magam, mintha egy hatalmas gödörbe csöppentem volna. Beláttam; orvosi segítségre van szükségem. Diagnosztizálta a pánikbetegséget, Clonazepam-ot és Prozac-ot írt fel. Most kezelem magam, jobban vagyok, képes vagyok olyan dolgokra is, amikre eddig nem voltam. Ha valakit érdekel, hogyan jutottam idáig, mi vitt erre a szerencsétlen útra, megírom, de feleslegesen nem akarom terhelni senki szemét.. :) Remélem, mielőbb meggyógyulunk!!!

Ha valamelyik ponttal kapcsolatban kérdésed lenne, kérdezz meg itt, vagy e-mailben. [email protected] Bela. Kovacs Bela

Szia! Én elég régóta irogatok ilyen jellegű fórumokba, de őszintén meg kell mondja, kábítószerrel még nem kellett foglalkoznom. Viszont van egy csodareceptem, amit ha betartasz, segítséggel meggyógyulhatsz. 1. Keress fel szakorvost, jelen esetben pszihiátert. 2. Előtte készülj fel a "betegségedből", akár össze is írhatod a tüneteidet, történéseidet. Ezeket mondd el őszintén a pszihiáternek. 3. Szedd be rendesen az általa felírt orvosságot, és tartsd is be az utasításait. Ennyi lenne az egész. Ehhez kellene még egy társ is, aki biztat, noszogat, dícsér, vagy megszid, de melletted van. Ha nincs ilyen lény, akkor írhatsz nekem. A címemet lentebb valahol megtalálod.

Sziasztok! Új vagyok és azért vagyok itt, hogy megtudjam, beteg vagyok-e. A helyet az, hogy nem tudok se kikapcsolódni se boldog lenni /mindig feszült vagyok/. Ritkán és csak ha olyan a társaság akkor valamennyire megnyugszom. Párszor kipróbáltam az lsd-t és "csokit" hátha az segít de abba is hagytam mert egy trippem során átéltem a saját halálom ami arra kényszerítet, hogy újraértékeljem önmagam. De kialakult azóta egy fajta szorongásom/pánikbetegségem és még mindig depresszióban szenvedek ami közel 1.5-2 éve tart. Amikor rámjön a roham úgy érzem bármikor megőrülhetek és/vagy kapok egy ideg összeroppanást tetézve egy olyan érzéssel, hogy az agyamban indul /végig fut rajtam/ és az ereimben mintha égne a vérem. Felszökken a vérnyomásom és attól félek olyankor, hogy bármikor megállhat. Például ha ezt videót látom azonnal rámtör a szorongás: http://vimeo.com/4155700 Várom válaszotokat

Az új beteg fórumozóknak tanácsolom, olvassák el a május elején történt beszélgetéseket, nagyon tanulságos. Nem csak azt bizonyítja, hogy független személyek vagyunk, hanem a gyógyulásom felé vezető első lépéseket.Sőt azt is alátámasztja, hogy Tilajukkaja is harcolt a betegséggel.Tisztában van azzal amiről beszél.Olvassátok vissza!

Télleg jól megírtad, ráadásul éppugy, ahogy történt. Ezzel most annyit értél el, hogy azt hiszik, Te nem is létező személy vagy, hanem én vagyok te helyetted is. Mindenesetre köszönöm neked. Mindennek ellenére, az fsmithnek címú írásban leírtam, hogyan lehet meggyógyulni. Aki megérti, és szó szerint betartja, meggyógyulhat.