Hiszti vagy valami más?

Tisztelt, Nagyobbik fiam nagyon sokat sír, nyafog, hogy nincs kivel játszania, ha leülök mellé, nem jó, ha játszom vele Miért fogtam meg azt a játékot, "Nem jól csinálod Anyu! ", "Nem úgy kell." Sok nehézségen mentünk keresztül, volt, hogy férjem nem volt velünk (9 hó), sajnos anyagi okokból kifolyólag, ami mára már rendeződött., DE minden nap tartottuk a kapcsolatot interneten keresztül látták is egymást, én a második babánkat vártam ezalatt dolgoztam, és a nagyobb fiam, akiről most szó van bölcsödébe járt (2 éves 2 hónapos korában kezdte). Ott mondták, hogy nem akar másokkal játszani, inkább magában, bár lehet, hogy ez egy 2 évestől még nem elvárás! Azonban most, hogy megszületett a kisebbik, óvodába nem vették fel a nagyobbat, itthon van velünk, ha van időm csinálok neki elfoglaltságot, kisebb feladatokat pl. krumpli lecsirázása, gyurmázás és ezeket örömmel végzi, mindaddig, amig Ő van a középpontban vele foglalkozom, nincs semmi gond!, Amint mást kell csinálnom, pl főznöm tovább, tehát nem mindig a kicsi a gond, máris kezdődik " Anyu mit csináljak! " " Nem bírok magammal! " Gondolom megeszi az unalom. Nem szeret rajzolni, csak firkálgat és engem kér, hogy rajzoljak, megteszem! Kérem, hogy fesse ki, össze vissza húzza a vonalakat, nem figyel a rajzra, elvárás ez egy 3 évestől? Nem tudok szoptatni, csak ha rajzfilmet kapcsolok be neki, mert ott üvölt a kicsi fülénél, hogy, de most Ő mit csináljon, és jöjjön már valaki vele játszani! Ha megyek nem jó, ha nem megyek nem jó! sjr üvölt hisztizik! A földhöz még nem vágta magát! Ez azonban eltart kb. 30-60 percig Kitartó! Szeretet van. A kicsi imádja azonban Ő 80% eltolja magától, játékot nem ad neki, de ha rájön akkor megszeretgeti. Férjemmel együtt vagyunk ismét családként funkcionálunk, bár keveset látjuk őt. Próbáltam a sírást szép szóval befejezni, próbáltam másképp is, az utóbbinál 3 p után észbe kap, hogy "Anyu nem volt szép, amit csináltam. Nem akarom verni, de mi a teendő? Tanácstalanokvagyunk.Éjszaka kiabál! Várom válaszát, Gigi

Svábhegyi Gyógyintézet válasza viselkedési problémák témában

Kedves Gigi! Mindenek előtt szeretném megnyugtatni: igen gyakori, testvérféltékenységi reakció az, amit a nagyobbik kisfiánál tapasztal. Ez bizony megnyilvánulhat - ahogy Ön nevezi - "hiszti" formájában is. Az aggasztónak tűnő viselkedés hátterében az irigységből fakadó harag, agresszió és szorongás áll, aminek az oka, hogy az elsőszülött kisfia nem akar osztozni a tulajdonain, legyen szó a játékairól, a szobájáról, vagy magáról a szülői figyelemről. A nagyobbik gyerek szeretne ismét "baba" lenni, és ezzel visszanyerni mindent, amit egykeként megkapott. Talán meglepő a javaslatom, de azt ajánlom, hogy ezt a törekvését ne "zárja" rövidre, hanem épp'ellenkezőleg, erősítse meg! Üljenek le a (nagyobbik) kisfiával és jelöljenek ki egy időszakot naponta (ezen belül 15-30 percet), amikor "babásat játszanak". Próbálja megoldani, hogy ebben az időszakban csak vele foglalkozzon! Ekkor egyfajta kívánságműsor keretében a gyerek újra átélheti mindazt a kényeztetést, gondoskodást, ami korábban, egykeként az ő kiváltsága volt. Praktikus felidézni ilyenkor azokat a játékokat, mondókákat, cirógatásokat, amiket nagyon szerettek mindketten, ami az összetartozásuk szimbóluma volt. Meg is magyarázhatja a helyzetet, amit a "nagyfiú" talán kezdetben értetlenül fogad: például mondja neki, hogy "amikor Te akkora voltál, mint a kistestvéred, nagyon szeretted, ha ezt játszottuk". Segítheti a helyzet megoldását, ha valamilyen "babás" tárgyát ismét magánál tarthatja (pl. babatakaró). Nagyon fontos, hogy ezt az időszakot jól elhatárolják, így a többi időben a korának megfelelően bánjanak, beszéljenek vele, és ha a megbeszélt "babás" időszakon kívül is követeli ezt a játékot, azzal hárítsák el, hogy "tudod, megbeszéltük, azt csak akkor játszhatjuk", ezzel párhuzamban gyakran mondogassák, hogy milyen büszkék arra, hogy ő már nagyfiú és vonják be minél több, a kistestvér körüli teendőbe! Ha ügyesen alkalmazzák ezt a technikát, a nagyfiának nem kell magába folytania a "babaság" utáni vágyát, azt nyíltan kiélheti egy limitált időszakban. Egy idő után valószínűleg a gyerek maga fogja elutasítani a "babázást" és úgymond felnő önmagához. A levele alapján úgy tűnik, a nagyobbik kisfia korának megfelelően reagál a külvilág impulzusaira, az Ön által felvillantott problémákat "jól kezelte". Arra azonban felhívom a figyelmét, hogy egy levélváltás nem helyettesítheti az esetlegesen szükségessé váló személyes tanácsadást. Ennek ellenére azt javaslom, egyelőre próbálja/próbálják ki (immár az apukával kiegészülve) a "babázást", és csak akkor keressenek fel szakembert (pszichológust), ha ez nem hoz javulást. Kellemes és eredményes közös játékot kívánok! Szigeti Ildikó egészségfejlesztő pszichológus Svábhegyi Gyógyintézet,

Itt kérdezhet