Dyslexia, dyskalkulia
Tiszteletem! Megállapítottan van dyslexiám, sőt sajnos dyscalkulim is. (rendesen megbélyegzett az élet) Sajnos abban a helyzetben vagyok, hogy erre későn jöttünk rá, mint ahogy arra is, hogy létezik ilyen fogalom. Hazánkban nem nagyon foglalkoztak régen ilyesmivel, talán még ma sem annyira, nem tudom. Akkoriban sok reménnyel nem kecsegtettek, max. hivatalos bírósági végzést tudtak volna kérni, hogy nekem ez a bajom van, és az iskolát bizonyosan másképpen tudtam volna elvégezni. Mondanom sem kell, hogy az amúgy is megtépázott önbizalmam, egy ilyen után a sárga földig zuhant. Érettségi után ezért is fejeztem be a tanulmányaimat. Az is komoly kihívásokkal járt, hogy letegyem. Nos talán valóban nincsen sok esélyem, ám, ha lehetőség van, hogy egy picit is fejlődhessek egyikben, vagy mind a kettőben, akkor azzal szeretnék élni. Mivel nem tudom, hogy ebben a témában ki lehet az illetékes szakember, így látatlanban is hozzá/hozzájuk fordulnék, hogy ha lehet, kapjak segítséget.
Dr. Kalóczkai Andrea válasza diszlexia témában
Kedves Kérdező! A dyslexia és dyscalculia nem betegségek, csak részképesség zavarok, igy nem orvosi, hanem pedagógiai témakörbe tartoznak. Gyermekeknél felfedezve ezt a problémát a területileg illetékes nevelési tanácsadók szoktak segiteni. Sajnos arról nincs tudásom, hogy ez felnőtt korban milyen sikerrel fejleszthető, és ezt ki végzi. Gondolom gyógypedagógusok. Ilyen irányban iduljon el.
A válasz 5 évnél régebben keletkezett, így egyes tanácsok napjainkra túlhaladottá válhattak.
